Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
G. Sin Edit: Egy alföldi település története a forradalomtól a millenniumig – Abony, 1848–1896
DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÁSOK, LAKÁS- ÉS EGÉSZSÉGÜGY A múlt század második felének összeírásai, helységnévtárai szerint Abony lélekszáma egyenletesen emelkedett. 1850-ben 8876, 1856-ban 9157, 1896-ban 10232, 1880-ban 11186, 1890-ben 12012 személy élt a községben. A lakosság döntő többsége magyar volt. Az 1890-es népszámlálás alkalmával 11921 magyar, 22 német, 16 szlovák, 28 román és 25 egyéb nemzetiségű lakost írtak össze. 91 nemzetiségi személy a lakosságnak 1%-át sem tette ki. A századforduló táján országszerte megindult magyarosítási kampány mégsem kerülte el Abonyt sem: „Bizony, Abonyban is sokan vannak, akikre ráférne a névmagyarosítás. Ha már itt született, itt él, magyar levegőt szív, magyar kenyeret eszik, ne restellje a magyar nevet viselni: legyen hát testben, lélekben és névleg is magyar." - írja az Abony című hetilap 1898. május 1-i száma. Az 1848-1900 közti összeírások nem tartalmazzák a lakosság foglalkozás szerinti megoszlását, a fennmaradt dokumentumok alapján azonban némi képet kaphatunk az Abonyban űzött foglalkozások viszonylag széles skálájáról. A Haynau-féle közigazgatás iratai közt nyilvántartott 45 abonyi honvéd között pl. 32 földműves, két szabó, egy-egy kovács, csizmadia, kőműves, bognár, kesztyűs, takács, muzsikus és tanuló valamint három cigány volt. 136 (A cigányok később is a nyilvántartások „polgári állás" rovatában szerepeltek.) Abonyi Lajos így ír saját, háromtagú közbirtokos családjának alkalmazottairól 1848-ból: „Belső cselédi személyzetünk egy régi bagós huszárkocsisból, egy palóc tehenészből, egy mindenes legénykéből, egy öreg süket leány szakácsnéból s egy felsővidéki német kis leányból állott, ki német nyelvtani gyakorlatom végett hozatott." (Náluk élt még egy fogságból szökött kievi lengyel menekült, aki Abonyi Lajost francia nyelvre tanította, őt nem sorolták a személyzethez, barátként, vendégként lakott a házban.) 1 " A római katolikus egyház anyakönyvi bejegyzései a foglalkozások sokféleségét is tükrözik. A vizsgált keresztelési- és halotti anyakönyvekbe történt bejegyzések az összlakosság 7-8%-át érintették. Ez a mennyiség - ha nem is ad alapot általános következtetések levonására és ha a „polgári állás" rovatot eléggé mechanikusan töltötték is ki az anyakönyvek vezetői, - némi képet ad a különböző foglalkozások arányairól is. Az elhunytak, illetve a kereszteltek szüleinek polgári állása rovatban többségében, 83-87%-ban, „közrendű" illetve „földműves" megnevezés áll. A további 13-17% a következőképpen oszlott meg: 1870 összes bejegyzés 746 ebből állatorvos báró 1 béres cigány 14 új magyar 3 cukrász csavargónő cseléd 10 csizmadia 1 dohányos 4 1880 1890 862 867 1 1 8 8 16 14 1 1 5 3 1 467
