Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

G. Sin Edit: Egy alföldi település története a forradalomtól a millenniumig – Abony, 1848–1896

18Ó9 óta működött a község első pénzintézete, az Abonyi Takarékpénztár. „E takarékpénztár célja a kevésbé vagyonos néposztálynak alkalmat nyújtani arra, hogy megtakarított vagyonuk feleslegét szükség idejére félre tegye, a kamatok és ezek kamataival szaporíthassa, - továbbá célja: előlegek és kölcsönök adásával a kereskedők, iparosok és fölbirtokosok érdekeit előmozdítani." 800 db 100 frt-os részvény kibocsátásával indult a vállalkozás. 1895-ben 200 frt-ot ért egy részvény. 25 év alatt 59-058.368 frt forgalmat bonyolított a takarékpénztár. „Alig van a hazában hasonnemű intézet, mely ily rövid idő alatt hasonló kedvező helyzetet mutatott volna ki." - olvasható Abonyi Lajos monográfiájában.

12,4 A földterület elaprózódása és az ipar elégtelensége miatt az említett gazdasági eredmények ellenére is általános szegénység jellemezte Abonyt a múlt század második felében. A város nem tudta eltartani nincstelen lakosságát. 1852-ben pl. „Cegléd és Szeged között épülő vasúthoz jó pénzért munkások kerestetnek, s Abonyból több mind százan el is mentek."

129 Közel fél évszázad alatt sem változott a helyzet: „Hjah! Ennyi munkáshoz kevés az abonyi határ, azért kell nekik más határba menni dologra!" - írja az Abony 1898. május 1-i száma. Igen súlyosan érintette a községet az 1863-as aszályos esztendő. „Az egész határban annyi búza sem termett, mely a vetőmagot fedezte volna, nemhogy élelemre is maradhatott légyen." - jegyezte fel Abonyi Lajos. 1863 júniusában már 587 segélyezésre szorult személyt tartottak nyilván, akik számára ingyen népkonyhát állítottak fel. A segélyeket részben jótékonykodásból fedezték, részben megyei- és államkölcsönt vett fel a város, melyet hosszú évek alatt sikerült csak letörlesztenie. Azonkívül közmunkaszervezéssel is igyekeztek valamelyest enyhíteni a nélkülözők helyzetén. „A Duna gátjához Abonyból 150 munkás indíttatik útnak, fejenként 30 kr. napidíj mellett." ,w

Abonyban is szerveztek közmunkát, akkor töltötték fel az un. Cigánytó posványos területét, a később felépülő kórház helyét.

131 A község még ki sem heverte az 1863/64-es nagy éhínséget, amikor 1866 tavaszán országszerte lefagyott minden vetés. Ismét ínségkonyhát kellett felállítani Abonyban, az elöljáróság újabb kölcsönért folyamodott a felsőbb hatósághoz.

IV2 A szegény-kérdés a következő években sem került le a napirendről. 1868-ban megalakult a NagyAbonyi Jótékony Női Egylet, melynek „célja a nőnemű szegények, özvegyek, árvák és keresetnélküliek segélyezése." ш 1878-ban megnyílt a Blaskovics Albertné „kegyessége folytán emelt Szegények ápoldája", melybe 16 szegény ember befogadására volt lehetőség.

ш 1887-ben és 1893-ban községi szabályrendeletet hoztak a koldulási tilalom bevezetéséről. A szegénykérdést azonban nem lehetett rendeletekkel megoldani. Hiába kötelezte pl. törvény a lakosságot gyermekeik iskolába járatására, ha az abonyi lakosság nagy többségét kitevő nincstelen földművesek gyermekeinek nem volt ruhája, cipője. Az Abony és Vidéke 1890-ben jótékonykodásra, un. „rongyos egylet" alakítására való felhívással próbált akciót indítani a szegény gyerekek felruházására.

1

^ Az általános szegénységet a községi alkalmazottak külső megjelenése is tükrözte: „A városi szolgák ruhája az előzó években, de különösen a múlt évben oly rossz anyagból készült, hogy azon méltán megbotránkozott mindenki." - olvashatjuk az Abony 1898. május 1-i számában. 466