Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

G. Sin Edit: Egy alföldi település története a forradalomtól a millenniumig – Abony, 1848–1896

A 496 volt jobbágy a következő arányok szerint részesült a 13500 hold földből: 183 1 161 2 13 106 1 3 17 9 (Egy egész - 4/4 - telek nagysága 46,251 hold volt.) 1848-ban a jobbágyfelszabadítással eltörölték a birtokosok és jobbágyok közti jogi különbségeket, az úrbérrendezés, illetve a földterület elosztása után pedig ténylegesen is megszűnt közöttük a függőség. A több évszázadig fennálló hűbéri rendszer számos eleme azonban még évtizedekig megmaradt a helyi lakosság tudatában, mindennapi szokásaiban, szóhasználatában. A volt földesurak és volt jobbágyok helyileg is elkülönültek egymástól: a tagosítás során zömében egy blokkba kerültek a közbirtokosok földjei, más blokkba a jobbágyföldek. A mintegy 30 családból álló közbirtokosság hűbéri jogaik megszüntetése után is közös szervezetet alkotott. Rendszeresen üléseztek, közös vagyonuk is volt, melyet árverés útján adtak haszonbérbe. 1850-ben pl. a következőképpen alakult az éves közös bevételük: 8201 ezüst fit a kocsmák, 350 frt a mészárszék, 702 frt a vásár, piac és téglavető, 190 frt tizenhat bolt és egy ház haszonbérleti díja, 60 frt egyéb.

110 Bevételi forrásaik és a különböző forrásokból befolyt összegek aránya évtizedeken át nagyjából azonosak voltak, csak a századforduló táján vásárolta meg ingatlanaikat a község örök áron. A közbirtokosok közös jövedelmének nagy részét (1853-ban pl. 5/ 6-át) felosztották, a többiből a közös ingatlanok adóját, ügyvédi költségeket és egyéb kiadásokat fedezték."

1 A közbirtokosok szervezete a 19. század második felében kifejezetten gazdasági jellegű volt, régi hatalma és tekintélye alapján azonban a politikai életben is szerepet játszott. Amikor pl. 1867 tavaszán a szolgabíró le akarta váltani az elöljáróságot, a közbirtokosok véleményét is kikérte. „A közbirtokosság ugyan nem tartja magát illetékesnek ez érdekben mint külön politikai társulat nyilatkozhatni", önérdeke védelmében mégis azt javasolja, hogy maradjon helyén a régi elöljáróság, - olvasható a közbirtokosság 18Ó7. április 24-i ülésének jegyzőkönyvében."

2

1890-ben testületileg emelnek szót a járásbíróság Abonyba helyezéséért. A szervezet igazgatója általában fontos közéleti személyiség volt, 1890-ben pl. Néppel Ferenc országgyűlési képviselő."

3 Gazdasági hegemóniájuk fokozatos elvesztésével a közbirtokosságnak mint testületnek a jelentősége is csökkent. Szent György és Szent Mihály napi (április 24. és szeptember 29.) un. családi nagygyűléseiken kívül alig ültek össze, akkor is csupán 10-20 fő volt jelen. Napirendi pontjaik közt Abony, Kecske és Tószeg haszonbérleti ügyei, számadásai és a Tisza-szabályozás kérdései szerepeltek. Az első világháború idejéből őrzik az Országos Levéltárban utolsó fennmaradt jegyzőkönyvüket. '

M A közbirtokosokhoz hasonlóan a telkes gazdáknak is volt szervezetük, közös vagyonuk. Abonyi Lajos monográfiájából tudjuk, hogy amikor az 1848-as forradalom idején kiürült a város pénztára, az elöljáróság a telkes gazdák un. Pusztapénztárához fordult kölcsönért a közköltségek fedezésére. 1896-ban pedig „az abonyi telkes gazdák ... közös földjük tőkésített jövedelméből 3000 frt-ot áldoztak egy kétosztályú iskola fölállítására." Ugyancsak Abonyi Lajos említi, hogy a római katokikus telkes gazdaság városi felügyelet alatt állt."

s 463 személy személy személy személy személy személy személy személy személy személy 1/4 telket, 3/8 telket, 2/4 telket, 5/8 telket, 3/4 telket, 4/4 telket, 9/8 telket, 5/4 telket, 6/4 telket, 8/4 telket,