Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

G. Sin Edit: Egy alföldi település története a forradalomtól a millenniumig – Abony, 1848–1896

ÚRBÉRRENDEZÉS, GAZDASÁGI ÉLET A jobbágyság örökváltság útján történő megszüntetésére, valamint a termőföldnek a közbirtokosok és jobbágyok közti felosztására - ezzel együtt a háromnyomásos gazdálkodás miatt három tagban lévő közbirtokosi és jobbágyföldek egy tagba vonására - már az 1848-as forradalom előtt is történtek intézkedések Abonyban. Az 1837. június 20-án kezdődött úrbérrendezési és legelőelkülönítési pert 1847. február 21-én az úriszék lényegében lezárta, bár több vitás kérdés megoldatlan maradt. Fényes Elek 1851-ben Abony esetében már tagosított földekről beszél. „Első osztályú tagosított földjei rónaságon helyezvék s a határnak csekély részét kitevő szikest kivéve, felette termékenyek. Kiterjedése 30540 hold, melyből a lakosság kezén 288 egész úrbéri telek után szántó, kaszáló és legelőben 13410 hold, szőlőskertben 300 hold, erdőben 29 hold. A többi majorság, u.m. szántó, kaszáló és legelő 15877 hold, erdő 560 hold, szőlőskert 364 hold" A majorsági terület, - tehát Abony határának több mint a fele - a következő közbirtokosok kezén volt: Örményi Ferenc, gr. Szapáry Ferencné, Vigyázó Antal, Beöthy Sándor, Szily Istvánné, báró Pongrácz Johanna, Andrásy István, Balogh Antal, gr. Wratislav Lajos, Ruttkay József, Sivó János, Néppel Antal, Csernus örökösök, Szily Jánosné, Andrássy József né, Gál Taddé, Tallián Istvánné, Baternay Imre, Kostyán János, Kostyán Imre, Kostyán Borbála, Jeszenszky János, Danielisz János, Márton Lajos, Sohár Ferenc, Vida János, Paraicz Borbála, Paraicz Antal, Kostyán Rozália, Tallián Ádám örökösei (T. László, Ferenc, Mária és Hunyady Lajos)}^ Az úrbéri per tényleges végrehajtásáról szóló jegyzőkönyvek 1856. szeptember 6-i keltezéssel indultak és 1858 májusában fejeződtek be.

11

"

1 Az abonyi közbirtokosság 1857. árpilis 24-i ülésén az elvesztett földesúri jogok kárpótlásául kapott kötvényekről döntöttek: "Az úrbéri kárpótlási ... kötelezményeket igazgató úr minél jobb áron adja el s beveendő pénzt a regáléknál használt kulcs szerint az illető földes uraknak arról készítendő tabella szerint fizesse ki." 1()5 A megyei Úrbéri Törvényszék 1857. szeptember 20-tól tűzte ki az abonyi úrbéri munkálatok határnapjait, melyekre 29 birtokost hívtak meg.'

06 Az abonyi közbirtokosság ügyvédje 1858. március 23-án az úrbérrendezési perrel kapcsolatos térképeket és az abonyi telekkönyvet hitelesítés céljából bemutatta a kecskeméti úrbéri törvényszéknek.

1

"

7 Az úriszék 1847-es ítélete 140 igényjogosult izraelita zsellérnek nem adott legelőilletményt. Évtizedekig tartó kérvényezés, további pereskedés után a megyei hatóság végül megítélte számukra a jogos földterületet, melyet a közlegelőből hasítottak ki. A közbirtokosság 1867. április 24-i ülésén ismertették a kecskeméti törvényszék végzését, mely szerint 6950 fit kármentesítést kap a közbirtokosság testülete az izraelita zsellérek illetménye után.

108 Abony úrbérrendezés utáni birtokviszonyait az 1865. november 4-én kelt, „a volt úrbéri telkesek és zsellérek bel- és külbirtokainak telekkönyvei" tükrözik legpontosabban. Eszrint 496 volt jobbágycsalád 13500 (1200 négyszögöles) hold, 393 négyszögöl földet birtokolt (ebből 548 hold belsőség, 7069 hold szántó, 3337 hold kaszáló, 570 hold lóherés legelő, 200 hold közös legelő). 545 volt zsellér összesen 756 hold 822 négyszögöl területet kapott a következő elosztásban: 51 hold 899 négyszögöl házhely, 86 hold 168 négyszögöl kert, 437 négyszögöl kiskert, 6134 hold 892 négyszögöl legelő és 4 hold 826 négyszögöl kenderföld. A 140 izraelita zsellérnek őszesen 177 hold 84 négyszögöl földet ítéltek, ebből 17 hold 573 négyszögöl volt a házhely, 2 hold 111 négyszögöl a kert és 157 hold 600 négyszögöl a legelő.

109 Átlagban 27 hold jutott tehát egy volt jobbágyra és 1,4 hold egy zsellérre. Jól jellemzi a földterület fokozatos elaprózódását, hogy az 1770-es urábium óta megkétszereződött a telkes jobbágycsaládok és meghétszereződött a házas zsellércsaládok száma. Az abonyi telkes jobbágyok és zsellérek aránya I860 körül egyébként nagyjából megfelelt az országos arányoknak (kb. 40% telkes, 60% zsellér). 462