Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

G. Sin Edit: Egy alföldi település története a forradalomtól a millenniumig – Abony, 1848–1896

1885-ben egy magántársaság szivattyús közkutat épített a nagy vendégfogadó elé, de a vize ivásra alkalmatlan volt. 1892-ben és 1893-ban sikerült két-két jól működő kutat felállítani. Az Áhony és Vidéke című hetilap 1890-ben két ízben is írt arról, hogy egyetlen artézi kút sincs a községben. 1894-ben végül elkezdték fúrni az első abonyi artézi kutat, melyet a millennium évében adtak át a lakosságnak.'

M A múlt század második felében kiadott helységnévtárak posta-, távíró- és vasútállomásxóX tesznek említést Abonyban. A század végén Szolnok és Cegléd irányában általában két óránként indultak vonatok az abonyi állomásról. Az 1890-es abonyi újságban olvasható, hogy Abony és Kecske közt helyi érdekű vasútvonal építését tervezik, amely azonban nem valósult meg.

95 1874-ből fennmaradt egy adat a helyi közlekedésről: „A vasúthoz járó bérkocsiknak nagy zsarolása jelentetvén be, a bérdíjuk szabályoztatott; a város belső részébe 30 kr., külső részekben 50 kr, a határban bárhová 1 frt 50 kr." % Abony külső képének, településszerkezetének tudatos alakítása, formálása azzal kezdődött, hogy „1850 május havában az utcák elnevezése és a házak számozása elrendeltetett s az a falakra felmázolással végre is hajtatott." (Csak 1877-ben határoztak arról, hogy „.. .a város területén, tanyákon és szőlőkben fekvő összes házak pléhtáblákra festett sorszámmal láttatnak el.")

97 Az úrbérrendezést követő tagosítással párhuzamosan megkezdték a belterület rendezését is. Tervet készítettek a szabályos utcaszerkezet kialakítását akadályozó épületek lebontására, meghatározták a tulajdonosok pénzzel és telekkel történő kártérítésének módját, illetve a házak lebontásának sorrendjét. Városszépítő bizottság alakult a belterület rendezésére.

98 A század második felében, a tagosítás után, a volt telkes jobbágyok nagy része a földjén tanyát épített magának, részben hogy egész nap dolgozhasson és állatainak jobb helye legyen, mint a zsúfolt faluban volt, részben hogy a katonatartás terhei elől meneküljön. Néhány évtized alatt jelentős tanyarendszer alakult ki Abony környékén.

99 1877-ben, Galgóczy Károly megyemonográfiájának kiadásakor még nem fejeződött be az abonyi belterület rendezése. Galgóczy a következőképpen ábrázolja a községet: „Utcái nem mindenütt szélesek, nem szabályosak, sőt sok helyen nagyon girbe-gurbák. Házai a belső részen különösen nagyon összeépültek és néhol tömkeleges zugokat is képeznek. Azonban kivált a széleken sok kényelmes és csinos úrilak van, melyek egyszersmind tágas gazdasági udvarokkal, nagy, többnyire szép gyümölcsösökkel és díszlő kertekkel környezteitek. ... Nemcsak a közlekedési utak többfelé kiültetettek, hanem a tagbirtokok is sok részben fasorokkal szegélyezettek." l0

° A következő évtizedekben főleg az utcák fásítása és a roskadozó épületek lebontása állt a település fejlesztésnek, szépítésének és városiassá tételének a központjában. Az önkormányzat megvette a közbirtokosoktól, majd lebontatta a régi, romos mészárszéket a piactéren, mert útjában volt egy tágas térség kialakításának. Miután a kórházkert fái megnőttek, nyilvános ligetté nevezték ki a kertet. Vágóhidat építettek a vásártér szélén, mindegyik temetőbe hullaház építését rendelték el a század végén és megszervezték az utcai világítást.

101 Abonyi Lajos a következőképpen jellemezte a millennium évében a község külső képét: „Mindenütt, ahol az utca nem volt, vagy épület, zsákutca zárta el az utca folytatását, utcák nyíltak; így a városnak azelőtt belső rendetlensége is díszessé szabályoztatott. A város ezen belső rendezésében a legnagyobb érdem a jóemlékezetű volt bírót, Fejes Gábort illeti. ... A mai időben a szabályozási terv nagyon csekély kivétellel végre van hajtva, a belrendezés alig hagy maga után kívánnivalót, s ami ezután történik, az csak nagyobbára az épületek szépítésére fordítandó gondot igényli. ... Minden urasági lakot gyümölcsös és díszkert vesz körül, az urasági lakások többnyire a város szélén, körben, körül feküsznek, azt mondhatni, hogy a várost egy kertkoszorú övezi körül, s ezáltal a város megnyerő bájossá válik. ... Tavaszi levegőjét az akácfa virágzásától kezdve az olajfák, orgonabokrok illata tölti be. Az utcák majd minden helyen sorfával ékeskednek." 102 461