Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
G. Sin Edit: Egy alföldi település története a forradalomtól a millenniumig – Abony, 1848–1896
Az 1863-as nagy ínség idején az önkormányzat kénytelen volt kölcsönt felvenni, melyet évekig kellett törlesztenie. A kiadások emelkedésével nem tudott lépést tartani a bevételek növekedése. 1889-ben pl. a 32129 fit kiadással szemben csak 14747 fît volt a bevétel. A 17382 frt hiány pótlására 30%-os pótadót vetettek ki. 1896-ban már 34% volt a pótadó. M Mindezek ellenére Galgóczy monográfiája szerint Abony a 67381 frt értékű városi tiszta vagyona, jövedelemforrásai és költségvetése alapján a megye gazdag települései közé tartozott. 84 1896ban 344 kat. hold kaszáló, faiskola, homokbánya és vályogos gödör képezték a község vagyonát, azonkívül a községháza, kórház, szegényház, kisdedóvó, községi kocsma és a katonai laktanyák épületei szintén a község tulajdonában voltak. KS A 19. század végén az összes községi vagyonnak több mint 1/3-át a laktanyaépületek alkották, pedig az önkényuralom kezdetén éppen a katonaelszállásolás jelentette a legsúlyosabb terhet Abony számára. 1849-től két vasas német század legénysége számára kellett kaszárnyahelyiségeket bérelni, a tiszteket pedig magánházakba szállásolták be. 1866-ban a felosztott közlegelőből kellett területet kiszakítani a katonai gyakorlótér bővítéséhez. Az elöljáróság 1871-től több ízben ajánlott fel ingyen telket, építőanyagot és fuvart a kormány részére egy állandó laktanya felépítéséhez, hogy az un. fióklaktanyák bérleti díja ne terhelje többé a helyi költségvetést. Méltánytalannak tartotta a lakosság, hogy a katonatartás költségeit egyedül Abony fizeti, a környező községek nem.* „A várost a katonatartás már oly adósságokba keverte, melyből csakis évek hosszú során túl fog kibontakozni, s nemcsak hogy sok üdvös teendője éppen az ide fordított adományok miatt háttérbe szorult, de félős lehetett, hogy a teher alatt teljesen össze is fog roskadni." írja Abonyi Lajos az 1874. év történetéről szólva. 87 1881-től a megye az un. katonatartási adó bevezetésével egyenletesen osztotta el a terheket a települések közt. Ennek hatása úgy jelentkezett Abony 1882-es költségvetésében, hogy a 6033 frt 84 kr-os katonai kiadással 6025 frt 55 kr katonabeszállásolási díj fejében befolyt bevétel állt szemben. „Tehát teljesen remélhető lett, hogy az életbeléptetett eljárási mód a városon sokat fog könnyíteni." - állapította meg Abonyi Lajos. 88 1885ben elkezdték a fiókkaszárnyák összevonását és az új laktanya építését a Luka-házban. „A város célja, hogy az építendő kaszárnya maga-magát kifizesse." - írja Abonyi Lajos. 1890-ben már csak a Luka és a Szapáiy épületben volt laktanya, 1894-re pedig az egész Abonyban állomásozó katonaság az újonnan felépített kaszárnyába költözhetett. 89 A helyben állomásozó katonaság és a szolgaszemélyzethez tartozó rendőri szervezet ellenére sem volt megfelelő Abonyban a közbiztonság. Különösen az önkényuralom idején volt gyakori a rablás, gyújtogatás. Hiába kérte az elöljáróság, hogy a zsandárok mellé állítsanak fegyveres pusztázó-hadnagyokat Abony és a környező falvak költségére, a felsőbb hatóság elutasította a kérést. A közbiztonság romlása miatt azonban 1851-ben „a hatóság végre maga rendeli el, hogy a városi és községi bírák tartoznak embereket kirendelni a zsandárok támogatására vasvillákkal és botokkal fegyverkezve." 110 A gyakori tűzesetek megakadályozására 1887-ben készítették el a tűzrendőrségi szabályrendeletet, amely a toronyőrök és a lakosság kötelességét egyaránt tartalmazza (riasztás, víz, létra állandó készenlétben tartása). yi 1899-ben foglalták írásba a korábban alakult Abonyi Önkéntes Tűzoltó Testület egyesületi alapszabályát. 92 Súlyos problémát jelentett Abonyban és környékén a vissza-visszatérő árvíz- és belvízveszély. 1853-ban pl. több mint ezer hold terület évekre használhatatlanná vált. Az érdekelt falvak összefogtak, a régi védőcsatornánál hatékonyabb csatornarendszert terveztettek, a kivitelezés azonban évtizedekig húzódott részben pénzhiány, részben belső érdekellentétek miatt. Végül a felsőbb hatóságok segítségével 1882/83-ban elkészült a csatorna. A belvízveszély elhárítására szervezett „Gerje-Perje Szabályozó Társulat" még hosszú ideig fennállt. 91 Igen sok nehézséget okozott Abonyban az ivóvízhiány, bár több ízben próbáltak jóvízű kutakat fúratni. 1859-ben pl. a község különböző részein közkutakat állíttattak fel, a központban pedig elkészült az un. szivárványos zöldkút, amely azonban néhány év múlva használhatatlan lett. 460
