Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

G. Sin Edit: Egy alföldi település története a forradalomtól a millenniumig – Abony, 1848–1896

Az új választott elöljáróság - Gulyás Ferenc főbíró, Varga István második bíró, Zelei Antal közgyám, Laczkó Pál főjegyző, Sánta Béla második jegyző, Dohozy Gábor pénz-, Mórocz Kálmán rendőrbiztos, Véninger János orvos, Malobiczky Ferenc mérnök - sikeresen hozzáláttak a város zavart ügyeinek rendezéséhez." 77 1867-ben a kiegyezéssel kapcsolatos viták miatt ismét ellentétek voltak a vezetőségen belül, 1876 májusában baloldali elöljáróságot és képviselőtestületet választottak.

78 A dualizmus korában renoválták és bővítették a városházát, fokozatosan nőtt a hivatalnoki kar, amit elsősorban az adóügyi munkálatok növekedése indokolt. Az elöljáróság igyekezett a hegemón szerepét fokozatosan elvesztő közbirtokosságtól különféle előjogokat, - pl. a vásárjogot - megszerezni. Külsőségekben is egységre törekedtek: 1877-ben pl. a városi szolgák a város színeinek megfelelő egyenruhát kaptak.

79 1882-ben a képviselőtestület úgy döntött, hogy egységes, nagyközségi státusnak megfelelő hivatalnoki rendszert állítanak fel. Megszüntették pl. az ellenőri és számvevői állást, helyette írnoki és irodatiszti állásokat szerveztek. Arról is döntöttek, hogy az elöljárók és segédszemélyzet feladatát szabályrendeletben rögzítik. Évekig tartó munka eredményeként készült el 1886-ban Abony szervezési szabályrendelete, melyet 1887 januárjában hagyott jóvá a megyei hatóság. Eszerint Abony elöljáróságának tagjai: bíró, másodbíró, főjegyző, másodjegyző (1895-től egyben anyakönyvvezető is), pénztárnok, közgyám, orvos, mérnök, állatorvos. A segédszemélyzetet öt írnok, két végrehajtó és egy szülésznő alkotja. Szolgaszemélyzet: egy tizedes, két lovasrendőr, öt gyalogrendőr, egy fűtő-tisztogató, két toronyőr, két pénztárőr és egy gyepmester. 1893-ban az elöljáróság faiskolakertésszel, ipartanítónővel, kisdedóvónővel és húsvágatási biztossal, a szolgaszemélyzet kisdedóvói dajkával és utcai lámpagyújtogatóval bővül. 1895-től a szolgaszemélyzethez mezőőrök is tartoznak.

80 A községi önkormányzat szerve, a képviselőtestület 40 tagból állt, közülük 20-an választás útján kerültek a testületbe, a másik 20-at az un. virilisták, a legtöbb adót fizető, azaz a leggazdagabb lakosok, többségükben a középbirtokosok alkották. Az 1887-ben jóváhagyott tanácskozási ügyrend szerint a képviselőtestületnek évi két rendes közgyűlése van, melyen a képviselők és az elöljáróság tagjai vesznek részt, a bíró elnököl. A tanácsgyülésen az elöljárók és esküdtek vesznek részt és elöljárósági belügyekről tanácskoznak a bíró elnökletével.

81 A város-, illetve községvezetőség egyik fontos feladata volt a költségvetéssel és adóügyekkel kapcsolatos munka ellátása. Különösen nagy problémát jelentett az adók behajtása az önkényuralom idején, mikor az adófizetés megtagadása a nemzeti ellenállás egyik formája volt. (Mint láttuk, volt rá eset, hogy maga a bíró állt az ellenállás élén.) Külön gondot jelentett a közbirtokosság, amely 1848 előtt egyáltalán nem adózott, s éppen az önkényuralom kezdetén vetettek ki rájuk először adót. 1851-ben elrendelték a földek feltérképezését, 1852-ben a földadók pontos megállapítása érdekében megkezdték a telekkönyv összeállítását. 1875-ben módosították a földadókatasztert, rávezették pl. a közlegelő időközben történt felosztásából adódó változást. Az önkényuralom első éveiben szabályozták a jövedelem- és házadó rendszerét is. 1859-ben szétválasztották az állami és a helyi pénztárat, ettől kezdve közöl részletes adatokat Abonyi Lajos a költségvetésről. 186l-ben pl. 4420 frt 25 kr volt a kiadás, a bevételek pedig a következőképpen alakultak: 2803 frt 18 kr a város földjeinek haszonbérlete, 261 frt 52 kr az italmérési jog jövedelme, 11 frt 80 kr a kocsmaház bére, 1337 frt 45 kr a községi adó.

52 459