Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
G. Sin Edit: Egy alföldi település története a forradalomtól a millenniumig – Abony, 1848–1896
részben politikai, részben kulturális jellegű ismeretterjesztés és „a társadalmi élet kedélyessé" tétele. 71 A 19- század utolsó, az egész községet megmozgató eseménye az 1896-os millenniumi ünnepségsorozat volt, amely a már hagyományossá vált március 15-i ünnepéllyel kezdődött. Május 10én taracklövés köszöntötte az ország fennállásának ezredik évfordulóját, majd ünnepi istentiszteletet tartottak a római katolikus, a református és az izraelita templomban, délután pedig nagyszabású zenés népünnepély volt a vásártéren. A millennium jegyében teltek a Szent István napi ünnepségek és Kossuth Ferenc 1896. szeptember 8-i, az országgyűlési követválasztást előkészítő abonyi látogatása. Abonyi Lajos így ír Kossuth Ferenc fogadtatásáról: „A házak fel voltak zászlózva. Lovasbandérium és több mint 150 kocsi kíséretében vonult az ünnepelt a városban, hol a városház mellett diadalív és ragyogó arcú, díszes közönség várta. .. .fehér ruhás leányok által szegélyezett és virágokkal behintett..." úton haladt a község központjába, az ünnepi szónoklatok színhelyére. 72 KÖZIGAZGATÁS, ÖNKORMÁNYZAT, TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS A 19. század második felében Abony kezdetben a kecskeméti járáshoz, majd annak felosztása után a kecskeméti közép-, később a kecskeméti alsó járáshoz tartozott. Az 1890-es években a községvezetőség egy évtizedes utánajárással elérte, hogy Abonyba helyezzék a járási székhelyet, miután Teszáry László főszolgabíró Abonyba költözött. Hasonló, de eredménytelen harc indult a járásbíróság Abonyba helyezéséért. Fényes Flek 1851-ben Szolnok-Abony vagy Nagy-Abony néven nevezi a várost, Pesty Frigyes helynévtárában 1864-ben már Abonyként szerepel, az 1882-es helységnévtár viszont ismét Szolnok- vagy Nagy-Abonyként említi. A városi pecséteken 1853-ig „Nagy Abany Városa", 1853 után „Nagy Abony Város Pecsétje" felirat szerepelt. 1876-ban a következő pecsétek voltak érvényben: „Nagy Abony M Város", „Abony Mezőváros Pest megyében", „Nagy Abony Város Bírói Pecsét", „N. Abony Katonai Biztos". 7Í Abonyi Lajos az 1894. év történetének leírásánál említi, hogy a „NagyAlkony Mezőváros" helyett „Abony Mezőváros" elnevezés került a bélyegzőre. 74 (A valóságban csak 1900-tól használták a bélyegzőkön az Abony elnevezést.) Fényes Elek, Pesty Frigyes, Galgóczy Károly mezővárosként említi, a belügyminiszter 1867-es leirata „mezővárosi község"-nek nevezi Abonyt. Magyarország 1882-es helynévtárában mezővárosnak is, nagyközségnek is írják, az 1888-as helynévtárban pedig egyszer mezővárosként, másszor kisközségként szerepel. (Az 1871. XVIII. és az 1886. XXII. te - az un. községi törvények - szerint a városok és falvak egyaránt a „község" fogalmához tartoztak.) Az 1890-es népszámlálástól a hivatalos dokumentumok következetesen nagyközségként tartják nyilvánAbonyt, a helyi lakosok és az elöljáróság azonban továbbra is ragaszkodik a város elnevezéshez. Abony általános politikai- és helyi szervezeti, közigazgatási életét az elöljáróság irányította. Az önkényuralom kezdetén egy bíró, egy főjegyző, két aljegyző és egy segédjegyző végezte a hivatali munkát, melyet nagyban megnehezített, hogy a felsőbb rendelkezések német nyelvűek voltak. 1855-ben „...Abony város bírája, Márton Lajos nem tudván tovább kiállni a hazaellenes intézkedéseket, állásáról lemondott. ... 1856. évben Abony város élére egy egészen új formájú elöljáróság állíttatott. A (megyei) főnökség más helyről hozatott bírót. ... Mellé három tanácsnok rendeltetett ügyosztályokkal." Városgazda, pénztárnok és ellenőr állásokkal bővült a hivatalnoki kar. A tanácsot a 12 tagú városi választmány váltotta fel. 75 Az új, császárhű vezetőség azonban nem vált be, 1858-ban felfüggesztették állásából a bírót és a főjegyzőt, 1859-ben a pénzkezelés terén mutatkoztak zavarok. 76 Az októberi diploma a következőképpen hatott az abonyi közigazgatásra: 186l-ben „...az üdvös országos változás a városi közigazgatási vezetésben is csakhamar örvendetesnek bizonyult. 458
