Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

G. Sin Edit: Egy alföldi település története a forradalomtól a millenniumig – Abony, 1848–1896

Sin Edit: (Ferenczy Múzeum, Szentendre) EGY ALFÖLDI TELEPÜLÉS TÖRTÉNETE A FORRADALOMTÓL A MILLENNIUMIG (ABONY, 1848-1896) Az 1848/49-ES HELYI ESEMÉNYEK. KOSSUTH LAJOS ABONYBAN „A március 15-i vívmányok hírét a már előző, 1847. évi szeptember elején megnyílt vasúti közlekedés még a nap déli óráira meghozta s a kedélyeket szintúgy a szabadelvű értelmiségnél mint a népnél felvillanyozta. A város értelmiségének ifjúsága, Bloksay István nevelő, Jeszenszky János, Sivó Gytiía közbirtokos, Paraicz István, Mistéth János, Laczkó Pál fiatal ügyvédek, Drappó János kisdedóvó karolták fel az ügyet s vállvetve a város elöljáróságával mindjárt másnap a városháza udvarán s később naponta a kisdedóvó ház udvarán beszédeikben a dolgokat, a körülmények újabb nevezetes fordulását a népnek meg is magyarázták, úgyszólván folytonos népgyűléseket hívtak össze a kiscledóvó ház udvarára." - olvasható a hiteles szemtanúnak, egyben a község szakértő krónikásának, Abonyi Lajosnak a monográfiájában.

1 Ugyancsak Abonyi Lajos monográfiájából tudjuk, hogy a hivatalos városvezetőség március 25én tartotta a forradalom győzelme utáni első ülését, melyen a közteherviselés bevezetését, az úrbéri viszonyok megszüntetését és a püspöki tized eltörlését ünnepelték elsősorban. Ugyanakkor határoztak arról, hogy Moravecz István főbíró, Laczkó Pál jegyző és Kása András tanácsnok tudatja a katolikus és református lelkésszel, hogy „.. .az összes városi lakosság a holnapi napon valláskülönbség nélkül mind a két egyházban hálát kíván adni a Mindenek Urának. ... Egy másik küldöttség pedig ... a városi tanács és az összes lakosság nevében meg fogja köszönni a volt földesuraság tagjainak eddigi jótéteményeiket, s felhívandja őket, hogy mint polgártársak nyújtsanak kezet városunk közös érdekeinek, jólétének s felvirágzásának minél sikeresebb eszközlésére."

2 A forradalom első hetei az érdekegyesítés, a békesség jegyében teltek tehát Abonyban. Nemcsak a városvezetőség, hanem a közbirtokosság is a forradalom híve volt. A helyi események egyik vezetője, Jeszenszky János, 1848/49-ben egyben a közbirtokosság testületének az igazgatója volt. Természetes hát, hogy a város és a közbirtokosok közt 1837 óta folyó, 1847-ben sok tekintetben a jobbágyok rovására lezárt úrbéri per ítéletének kedvező gyakorlati kivitelezését várta a jogilag felszabadult jobbágyság. Az abonyi közbirtokosok korábban is liberálisabbak voltak, mint a megye földesurai általában. Abony város bírájának, tanácsának és közönségének 1847. január 20-án kelt, az uradalomhoz írt kérvényében olvashatók a következő mondatok: „Az abonyi közönség lenne ezen Tekintetes megyében az, ki az örök váltságot legelőször megkésértette, szeretve tisztelt földesurai pedig az eszmét ... felkarolni kegyeskedtek. ... Vajon hajlandó lészen-e a Nagyságos Uradalom az örök váltsággal megbarátkozni, és ... mi feltételek alatt?"

3 Jól jelzi a jobbágyok várakozását a Varga-Retkes féle parasztkrónikának egyetlen nem családi vonatkozású bejegyzése: „1848. Az a Szabattság, amejben az Urbáriját el törölték Istennek légyen hála hogy az nyomorúság alól kiszabadított az Isten..."

4 Az úrbéri per ítéletének vitás kérdései azonban nem oldódtak meg a forradalom és szabadságharc hónapjai alatt. A közbirtokosság gyéren látogatott, - 8-14 személy jelenlétében zajlott - ülé444