Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig

A jobbágyság a következőket válaszolta a közbirtokossági javaslatra: 1. Köszönettel fogadja a városrendezést, de az egy holdon felüli esetleges fölöslegek ne a külső járandóságba számítódjanak bele, hanem a hiányok pótlására. Az uradalom ne csak a rendezés során elpusztítandó házak becsárát, hanem a helyettük építendő új ház építési költségeit is fizesse meg. 2. Igaz, hogy 207 jobbágytelek van, de ezek „.. .soha sem voltak aképpen a jobbágyok között felosztva, hanem mivel az úrbér behozatalakor azoknak felvállalására elegendő egyedek nem találkoztak, úgynevezett öreg sessiók keletkeztek...", vagyis egy telek után szántóföld 45 hold, kaszáló 21 hold. A jobbágyok most is így kívánják, de nem 1100, hanem lóOO négyölével holdanként, mert csak ennyibe megy két pozsonyi köböl magvetés. Ezen kívül egy tagban kívánják a szántó és kaszáló kiadását. A jobbágyok számára külön kimért legelő maradjon közös használatban, de 14 holdat számítsanak egy telekre, mert „...nem is lehet ezen Alföldön fekvő népes helyet, hol a marhatenyésztés is divatban vagyon..." a vármegye felsőbb részén levő községekkel összehasonlítani. A jobbágyoknak jelenleg is 3000 forintért kell a kecskéi határban legelőt bérelni. 3. Nem fogadják el, hogy rossz, homokos, szikes földre szorítsák őket. 4. Abonyban 8ó0 a zsellérek száma, ide értvén minden házzal bíró zsellért és a zsidókat is, „.. .kik ezen nemes megyében a keresztény zsellérekkel a közterhekre nézve egyenlőképpen tractaltattak...". Ezért ennyi zsellér után számított zsellérlegelőt kell kimérni. 5. A kenderföldek birtoklásából a jobágyságol kizárni nem lehet, mert azokat az úrbér behozatala óta használta, és a használatért fonással szolgált. A fentieken kívül a jobbágyság kérte még két felekezeti temető (katolikus és református) kimérését is a közös határból. Az uradalom beleegyezett ebbe, sőt a zsidó felekezet számára is külön mértek ki temetőt. Az úrbéresek válaszában megfogalmazott kérések inkább a realitás talaján mozogtak és a törvény rendelkezéseit is jobban szem előtt tartották, mint a közbirtokosság szélsőségesen szűkmarkú ajánlata. Természetesen a jobbágyi kérések között is volt túlzó elképzelés, ezek bizonyára azért kerültek be a javaslatok közé, hogy a jobbágyságnak is legyen miből engedni. Ilyen túlzások között tarthatjuk számon az elbontandó épületek helyett építendő újak árának megtérítését, a jobbágytelkenkénti 14 hold nagyságú legelő követelését, valamint a jobbágytelki szántók holdankénti 1600 négyszögöles nagyságát. A lényegesebb kérdésekben folytatott vita egészen 1845 novemberéig elhúzódott. Ekkor az ítélet elrendelte a tagosítást, amelynek végrehajtására 1846. szeptemberéig szabott határidőt. A tagosítás 1846-ban meg is történt és már csak a zsellérek kérdésében folyt tovább a pereskedés. Az 1848as márciusi forradalom hatására a jobbágyság mégegyszer megpróbálkozott a számára kedvezőbb eredményt elérni a felelős, független magyar kormánynál. Deák Ferenc igazságügyi miniszter azonban visszaküldte a peranyagot Abonyba megtárgyalás végett, így az eredmény nem változott. Az 1846-ban végrehajtott elkülönözés és tagosítás ellenére a per csak az önkényuralom idején, 1857-ben zárult le. A hosszan elhúzódó pereskedés mindkét részről felsorakoztatott érveit az alábbiakban kérdéskörönként foglalom össze, mert jól kifejezi a jobbágyok és zsellérek gazdálkodását, valamint mindkét peres fél véleményét a reformkor számos fő kérdéséről. 1. A belsőség rendezésével kapcsolatos kérdésekben semmilyen megegyezés nem született, ezért az uradalom elállt rendezési szándékától. Minden zsellértől, akinek 150 négyszögölnél nagyobb belső telke volt a többlet után négyszögölenként évi egy ezüstkrajcár megfizetését követelte meg. 2. Az egyik legfontosabb kérdés a jobbágytelek után járó külső illetmények (szántó, kaszáló és legelő) mennyisége és ezek kimérésének módja (a hagyományos három nyomásban - több tagban, vagy pedig a tanyás gazdálkodás számára alkalmasan - egy tagban) volt. A szántókkal kapcsolatban a közbirtokosság „kimutatta", hogy 1838-ban 3629 holddal több volt a jobbágyság ke426