Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig

zén, mint 1770-ben, az urbárium bevezetésekor volt. Az a tény, hogy Áhonyban a jobbágyi földek nagyobb része a földesurak földjei között volt, vagy a közlegelővel volt határos lehetővé tette, hogy a közbirtokosság azt állítsa, hogy a többletet a jobbágyság orvul foglalta el a közlegelőből és a földesúri földekből. Az uradalom még arra is hivatkozott, hogy a jobbágyság az úrbéri szolgáltatásokat egyébként nehezen és rosszul teljesíti, valamint nagyobbik része a maga földjének művelésére is elégtelen. Csak meg kell nézni, hogy hány darab föld van zálogban az abonyi határban - írták. A jobbágyok bebizonyították, hogy az állítólagosán orvul elfoglalt fold nem is létezik, mert a vélt többlet abból adódik, hogy 1770-ben 1Ó00 négyszögöllel mérték holdját, 1838ban pedig 1200 négyszögöllel. Az elsőfokú ítélet, amelyet az abonyi közbirtokosság úriszékén hoztak 1843. július 24-én, azt állapította meg, hogy 1770-ben törvénytelenül mérték ki a szántót, mert Pest megyében, az I. osztályú földekből 24 hold (holdanként 1100 -1300 négyszögöllel mért) szántó jár. így a törvény értelmében az abonyi határban nem elfoglalt és visszaadandó fold van, hanem 3475 hold un. maradványföld, amelyből az 1836. évi törvény szerint új jobbágytelkeket kell kialakítani, mégpedig 77 és 1/4 darabot. A közbirtokosság nem akart új telkeket kimérni, hanem a meglévőket szándékozott kikerekíteni, azaz a 7/8 telekből 8/8 telket, stb. csinálni. Ez a szándék egybeesett a telkes jobbágyság érdekeivel, így ebben meg is egyeztek. Az egyezség eredményeként a kiegészítésekkel 240-re szaporodott a régi telkek száma, valamint 52 új telket is kialakítottak. További igen fontos kérdés volt a tanyák ügye. A közbirtokosság kárhoztatta a tanyásgazdálkodást a közrend és közbiztonság veszélyeztetésére hivatkozva, de a tanyaudvarok és épületek kialakítása miatt a vetésterület (és így a nekik járó kilenced) csökkenésétől is tartott. A jobbágyok hatásos retorikával kifejtett gazdasági érveket szegeztek ezzel szembe, „...ha figyelemre méltatik azon roppant időveszteség, amelyet a várostól egy pár óra járásra esendő nyomások hazulróli mívelésénél, termésének behordásánál szenvednének a jobbágyok, és figyelembe vétetik, hogy illy nagy távolságban a földjavításról (értsd trágyázásról) még csak gondolni sem lehet. De az egy tagban levő illetőségekre épített istállók körül íelszámíthatatlan időnyereséggel egybehordott termések önként, s azon helyen hol kiszívták, nyújtják vissza a hálás földnek új kamatokkal jutalmazandó zsírját.. .".A másodfokon Pest megye polgári törvényszéke 1843- okt. 3-i ítéletében jóváhagyta a telki járandóságok tanya számra történő kiosztását. A vita az egy tagban kimérendő föld nagyságáról folytatódott tovább. A jobbágyok javasolták, hogy ne csak a szántót és a kaszálót kapják meg egyben, hanem mérjenek még ehhez a legelőből is 4 holdat, amint ez Monoron is történt. Az 1845. nov. 27-i úrszéki döntés eredményeként a jobbágytelkenkénti 9 hold legelőből 2 holdat a tanyaf'öldhöz mérve egyénileg kiosztanak, 7 hold pedig a közös legelőben marad. Ezzel a döntéssel, amely a végrehajtást is elrendelte eldőlt a tanyaföld és a jobbágyi közös legelő nagysága, 1846-ban ennek alapján hajtották végre a tagosítást. A jobbágytelek után járó legelő mennyisége is vitatott kérdés volt hosszú ideig. Az uradalom először 8 hold legelőt ajánlott meg egy egész telek után. A jobbágyok ezt kevesellték és 14 holdat kértek, tekintettel az állattartás fontosságára. Az uradalom erre hat holdra csökkentette az ajánlatát azt mondván, hogy ezek első osztályú legelők, egy holdjuk 2 db marha tartására elegendő. Az uraságok egyébként is a közlegelő 4\ részét használják. A jobbágyok a tápiószelei 12, a nagykátai 14 és a tápiósági 25 holdas legelőilletményre hivatkozva 12 holdat kértek. A már többször említett ítélet 9 holdat Ítélt meg egy egész jobbágytelek után, amelyből 7 hold a telkesgazdák közlegelője maradt, kettőt pedig egyénenként kimértek a tanyákhoz. A zsellérlegelőt a telkesgazdákétól elkülönítve mérette ki az ítélet, mégpedig zsellérenként egy (1350 négyszögöles) holdat. Ebből 600 négyszögölet kerti- és más véleménynek egyénenként kiosztottak, 750 négyszögölet pedig a zsellérek közlegelőjébe tagosítottak. Ezel az úrbéri és tagosítási per telkesjobbágyokat érintő része eldőlt. A község lakosságának mintegy 40%-át kitevő telkesjobbágyság elkülönített tanyaföldjei a szántóterület mintegy 50%-át, legelői pedig a legelőterület 42%-át tették ki. Ezzel szemben a község lakosságának mintegy 2%427