Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig
elégedetten jegyezték be a családi krónikába, hogy „meggyengült az űrbéli törvény". Llrményi Ferenc már 1835-ben figyelmeztette birtokostársait az előkészületben levő törvényre és javasolta, hogy még annak megszületése előtt, a várható rendeleteknél előnyösebb megállapodást kössenek jobbágyaikkal. A birtokostársak azonban feltehetőleg liberálisabbak voltak llrményi Ferencnél, jobban hatottak rájuk Széchenyi munkái és a reformellenzék érvei, így elvetették a javaslatot és megvárták a törvény rendelkezéseit. A jobbágyság 1836 augusztusában be is nyújtotta kérvényét az uradalomhoz, amelyben kérte az űj törvény szabályozásainak alkalmazását. A közbirtokosság szerint a jobbágyok félreértették a törvényt, ezért elutasították a jobbágyság kérését. A jobbágyság az érvényes törvényeknek megfelelően az úriszék döntése ellen fellebbezést nyújtott be a vármegyéhez. 1837-ben ezzel kezdetét vette az úrbéri per, amely véglegesen csak 1857-ben zárult le. 64 Az alábbiakban részletesen ismertetem az úrbéri per folyamatát, mert a hosszas pereskedést lezáró eredmények jelentették a jobbágyság és a zsellérség számára azt a gazdasági alapot, amellyel a jobbágyfelszabadítás után, már mint az ország egyenrangú polgárai a kapitalista viszonyok kiépülésének kezdetén bekapcsolódtak az újonnan kialakuló országos munkamegosztásba. 6 "' Ezen kívül a per folyamatában az úrbéresek (jobbágyok - zsellérek) osztályán belül is körülhatároltabb kifejezést nyertek az egyes rétegek érdekei, mintegy előkészítve a kapitalizmus korában kialakuló új társadalmi rétegződést is. Az 1837. június 20-i vármegyei közgyűlési határozat a közbirtokosságot jelentette ki felperesnek, mert a jobbágyok a tagosztályt barátságos egyezség útján elvállalni nem akarták. A jobbágyok által elfogadni nem akart közbirtokossági javaslat a következő volt: 1. A belsőség. Nagyon rendezetlen, tűzveszélyes, az egyes házakhoz nem lehet kocsival bemenni. A rendezetlenség megszüntetésére javasolták, hogy: a. az újabb foglalásokat a város körül húzott árkokkal meg kell gátolni, b. a szükségtelen tágasságú utcák bizonyos szélességre szoríttassanak, a keskenyek pedig bővíttesenek. Az utcák közét 150 négyszögöles nagyságú zsellértelkekre osszák fel. с Ezt a rendezést 10 év alatt kell lefolytatni. A rendezés miatt lebontandó házakat fel kell becsülni, s a még felhasználható anyag értékét a becsárból le kell vonni. 2. A külső illetmények. Az 1770-es urbárium szerint Abonyban 207 egész jobbágytelek van. Az egészhelyek száma változatlan marad, és egy egésztelek után a Pest megyére érvényes rendelkezés szerint 24 hold szántó, 12 hold kaszáló (mindkettő holdja 1100 négyszögöllel) és 8 hold legelő (holdja 1200 négyszögöllel) méressen ki. A szántót és a kaszálót ne egy tagban mérjék ki, mert ebből a jobbágyság számára minden szempontból káros tanyaépítések következnének, hanem vetők (azaz nyomások) szerinti dűlőnként. 3. A jobbágyok telki illetőségei a ceglédi-, szelei-, györgyei határoktól lefelé, az újszászi-, törteli utak felé osztassanak ki, a homokos darabok legelőnek történő kihagyásával. 4. Az 1770-es urbárium szerint 103 úrbéri zsellér után törvény szerint járó 103 holdnyi legelő egy tagban, a jobbágyokétól külön osztasson ki. 5. A városi közszolgálatban levők illetménye az eddigi kenderföldekből adattasson ki. 6. A homok terjedésének meggátolására a közlegelőbe ültetett erdő a jobbágyság legelőilletményébe számíttassék bele. 7. Ha a jobbágy belsősége a törvény által előírt 1 holdnál nagyobb (ideértvén leginkább a szérűskerteket) a felesleg a jobbágyság külső illetményébe számíttassék be. 8. Az összes többi maradékföld a közbirtokos uradalomé. A nem úrbéri, hanem kuriális telken (a földesúr saját tulajdonú telkén) lakó zselléreknek a törvény rendelkezése szerint a földesurakkal kell egyezkedniük. A közbirtokosság ajánlatából rendkívül érzékletesen jelenik meg az a törekvés, hogy a községhatárból minél nagyobb részt tudjanak majorsági föld gyanánt a maguk számára „megmenteni" és, hogy a jobbágytelki illetőségeket a rosszabb talajú határrészeken adják ki. 425
