Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig
2. A FÖLDESÚRI CSALÁDOK BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE ÉS GAZDÁLKODÁSA Az első fejezetet Abony Rákóczi szabadságharc utáni újratelepítésének dokumentumával zártam, amelyet nebojszai és galántai Balogh István földesuaik adott ki számukra. Balogh István és testvérei Magdolna és János édesanyjuk fajszi Á nyos Éva ágán а XVI. századi birtokos vásonykői Horváth családtól örökölték a Pest megye déli részén elterülő, nagykiterjedésű, Tisza-menti birtokokat. A XVII. század végén a Balogh család a Pozsony megyei Nebojszán lakott és bizonyára ismert lehetett a királyhoz való hűségük is, mert nincs nyoma annak, hogy a töröktől visszafoglalt területek birtokjogát ellenőrző, és a „rebellis" magyar nemességet a birtokaitól megfosztani törekvő Neoacquistica Comissio nehézségeket támasztott volna a család birtoklásával kacsolatban. Sőt a szomszédos katolikus egyházi földesúr, a jánoshidai premontrei prépostság elbirtoklási kísérletét sem támogatták a magas kormányhivatalok. Az elnéptelenedett, vagy nagyon megritkult népességű birtokaikat 1711. után újratelepítő Bcdoghok ekkor tehát már biztosak lehettek abban, hogy a felvirágzó falvakból származó földesúri hasznot ők maguk és utódaik fogják élvezni. Számításuk be is vált, legalábbis a XVIII. század első felében. Egészen addig, míg a Balogh család leány ági leszármazottai {Balogh Magdolna, férjezett Hartwigh Károlynétól származó örökösök) 1746-ban megindított osztálykövetelése föl nem támasztotta a távolabbi Ányos rokonok örökösödési igényeit is. Balogh Magdolna unokája Hartwigh Teréz első férje tápiógyörgyei és füzesmegyeri Bencsik Miklós révén a Pest megyei nemesség képviselői jutottak abonyi birtokokhoz. Hartwigh Teréz második férjétől, Komjáthi Lászlótól származott Anna lánya révén ennek férje Ürményi József, a későbbi országbíró is abonyi birtokossá vált. A későbbi években szintén a Baloghokkal kötött házasságok révén került Abonyba a Gyulai Gaál, majd a XIX. században a tolnai Festetich, a mitrovicai gróf Wratislaw, a Beöthy, a Török és a Csernyus család. A távolabbi Ányos ágak leszármazottai a Csúzy - Tallián - Vörös családok által az 1740-es években indított pert a Baloghok az 1756. április 24-i ítélettel elveszítették, így ezen családok az abonyi uradalom (Abony, Paládics, Tószeg, Tiszakécske) fele birtokába jutottak. 27 Ezen családokba történt beházasodások révén számos újabb köznemesi família jutott részbirtokhoz Abonyban, például a Taillants a Vigyázó család. Az abonyi földbirtokos köznemesi családok száma a zálogbaadások útján is szaporodott. A köznemesi birtokos családok számának növekedését igen tanulságosan jelzi a község első történeti monográfiáját író Márton Ferenc (munkája sajnos kéziratban maradt) összeállítása, amely szerint 1740-ig a Balogh család maga birtokolta az uradalmat. 1756-ban már 7, 1770ben 20, 1788-ban a véglegesen megállapított közbirtokossági osztály szerint 24 família volt birtokos. 1837-1852 között pedig 36 köznemesi családnak volt birtoka az abonyi uradalomban. 2 " (Lásd 2. sz. melléklet) A birtokos családok számának ilyen méretű gyarapodása szükségessé tette a közbirtokossági szervezet kialakítását, amelyre valószínűleg a Márton Ferenc által említett 1788. évi családi osztály folyamán került sor. A közbirtokossági szervezet létrehozásakor már el voltak különítve az egyes birtokos családok majorsági szántó- és kaszáló birtokai, és a családok tulajdonába tartozó jobbágytelkek és zsellér helyek. A közbirtokossági szervezet ülésein a természetben el nem osztható (pl a kisebb királyi haszonvételekből származó jövedelem), vagy az akkori gazdálkodási körülmények miatt nem célszerűen elosztható (pl. legelő) földesúri jövedelmek, kiadások és jogok kezelésének az ügyeit intézte. Kollektív földesúrként képviselte a birtokos családokat a jobbágyközösséggel, a mezővárossal, de nem egy esetben az egyes jobbággyal szemben is. 29 Az abonyi jobbágyok bizonyára kevéssé örültek a földesúri családok számbeli szaporodásának. Nemcsak azért, mert az Abonyba látogató földesurakat (a XVIII. század első felében még nem Abonyban laktak, csak ideiglenesen tartózkodtak ott) saját költségükön kellett a jobbágyoknak étellel, itallal tartani, hanem azért is, mert a földesúri családok számának növekedésével párhuzamosan növekedtek a jobbágyok különféle terhei, főleg a robot. Az abonyi jobbágyoknak az úrbéri kilenc kérdőpontra adott válaszaiból jól nyomonkövethetjük a földesúri majorsági birtokok kialakulásának és növekedésének folyamatát. 30 405
