Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig

A jobbágyok visszaemlékezései szerint a legkorábbi időben nem volt nagy a robotteher. Minden külön kenyeres jobbágy egy nap kaszált a saját rétjén, azt f'ölgyűjtötte és behordta az uraságnak. Ez a mennyiség egy szekér szénát jelentett, amelyet a jobbágy 3 forinton megválthatott, ha nem akarta természetben teljesíteni. Ezen kívül szekérrel és kocsival, valamint gyalog, „oda szolgáltak, ahová az úr kívánta". Ennyi volt a robotteher az 1740-es évek közepéig, amíg a 3 Balogh testvér osztatlanul birtokolta a községet és nem volt helyben sem lakóhelyük, sem majorsági birtokuk. A majorsági birtokok, főleg a szántók kiépülése 1749 után kezdődött, ekkor már Bencsik Miklósnak is voltak birtokrészei. A jobbágyok vallomása szerint ettől az évtől teljesen megváltozott az úrbéri szolgáltatások korábbi rendszere. A majorsági szántóföldek kialakítását jelzi, hogy a jobbágyság ekkortól már évi három alkalommal összesen 9 nap szántással tartozott, 3 napot kaszált, majd gyűjtött és hordott. A gabonatermést robotban elnyomtatta és a szemet a földesúr által megkívánt helyre szállította. A teljesítendő igás- és gyalogrobot napok száma nem volt meghatározva. A robotterhek ilyen jelentős növekedése is közreműködhetett abban, hogy az 1740-es évek végén 30 jobbágy elhagyta a községet és Zentára, a szabad kamarai kerületbe költözött.

31 Ennyi volt a robot mennyisége 1756-ig, amikor a pernyertes Ányos ági leszármazottak is kialakították a maguk majorságait. Ekkor a szántás mennyisége nem változott, de a korábbi terhek, munkák mellett most már az uraságok „majorságai, aklai, kúttyai, marhái és épülettyei körül" is kellett robottal szolgálni, sőt a földesurak házanépének, de még szegődményes pásztorainak is a kenyérgabonáját a jobbágyoknak saját jószáguk használatával, igen nehéz munkával kellett a szárazmalmokban megőrletni. A földesúri majorságokban - allódiumokon - végzett robotmunka mellett nagy fenyegetést jelentett a jobbágyság számára az, hogy a földesurak a legelőkről származó hasznot is igyekeztek fokozni. Ennek két módja volt. Vagy a saját majorsági állatállományukat (főleg a juhállományt) növelték olyan mértékben, hogy a korábbi legelőbőséghez szokott jobbágyok úgy érezték, hogy a földesúr birkái lerágják a legelőt az úrbéresek jószágai elől, vagy pedig idegen juhászoknak adták bérbe a legelőt. Az abonyi földesurak is éltek ezzel a módszerrel az 1760-as évek elején, aminek következménye az lett, hogy mintegy 30 jobbágy- és zsellércsalád elköltözött a mezővárosból.

32 A majorságok kiépülése maga után vonta az uradalmak irányító személyzetének Abonyba költözését is. 1716-ban, majd 1719-ben a taxalisták között már összeírták az abonyi ispánt, aki 1716ban nemes Halasi János volt, majd az 1720-as évektől Nagy András, aki saját vallomása szerint 30 évig töltötte be ezt a tisztséget, mielőtt Zentára költözött volna. A XVIII. század első felében a tiszttartói feladatkört Here János {Kecskemétre költözött), Ns. Horváth Ádám és Ns. Kunszabó Ferenc látták el, akik az 1740-es évek közepén a határőrvidék területéből Bács-Bodrog vármegyéhezcsatolt Nemes'iniliticsre költöztek. Márton Ferenckéziratos községtörténete szerint az 1750es években az egyes földesúri famíliák külön tiszttartókat állítottak: 1752-ből Kocsi Lászlót - Balogh János provizorát, 1755-ből Lutay Ferencet és Kis Jánost - Balogh István illetve a Csúzy família tiszttartóit, 1759-ből Standi Lászlót, Czagány Györgyöt- a zalabéri Horváthok és a Tallián család megbízottait, végül 1762-ből Fitos Jánost és Szemerey Józsefet - a Vörös negyedrészbeli uraságok tiszttartóit említi.

33 A majorsági gazdálkodás kiépítése, kiterjesztése nem az abonyi földbirtokosok különleges találmánya volt jobbágyaik fokozottabb kizsákmányolására, hanem országos tendencia volt. Arra azonban gondolnunk kell, hogy az abonyi földesurak a szomszéd birtokosokat is megelőzve, élenjárhattak az allódiumok növelésében, hiszen az ország dél-nyugati és északnyugati részéből származtak ide az Alföldre és korábbi lakóhelyükön, a török hódoltságtól mentes királyi magyarországi részeken már a XVII. században is egyre nagyobb méreteket öltött a majorsági gazdálkodás. A jobbágyság fokozódó földesúri kizsákmányolása már-már azt idézte elő, hogy az állami adót képtelenek voltak viselni. A földesúri túlkapások visszafogása, a jobbágyság adózóképességének megtartása érdekében született meg Mária Terézia úrbéri rendelete, amely országosan egységesítette a jobbágyság terheit. Az úrbéri rendelet végrehajtása során készített iratok kiváló forrásként szolgálnak a jobbágyság helyzetének vizsgálatára. Itt azonban az abonyi közbirtokos nemességgel kapcsolatban levonható tanulságokat ismertetem. 406