Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig
1. számú rajz: Az Abonyha költözők korábbi lakóhelyei András, Nagy Márkus és Matykó György költöztek Abonyba 1720 után. A helyi katolikus hagyomány szerint Király István és Deák Mihály Jászfelsőszentgyörgyről, a Bartucz család pedig Tápióbicskéről jött Abonyba. A Bartuczok beköltözésére nincs írásos adat, azonban másik hét családról tujduk, hogy Tápióbicskén laktak, mielőtt az 1720-as években Abonyba költöztek volna. Szintén a Tápió vidékéről - SzecsŐről - költözött Abonyba nemes KonczFerenc, aki 1752-ben, 94 éves korában azt vallotta a ceglédi templomper kapcsán, hogy jól ismerte a környéket, mert a török világban, Buda vétele előtt atyjával gyakran vittek Szecsőről fát Kecskemétre eladni. Az 1710-1730as években tehát folyt a paraszti népesség spontán beáramlása Abonyba annak az országos folyamatnak a részeként, amelynek során a XVIII. század első felében az észak-alföldi területek, benne Pest megye és Abony népességgel való újratöltődése zajlott. A folyamat eredményeként harminc esztendő alatt, 174l-re Abony lakossága megötszöröződött. Márton Ferenc kéziratos községmonográfiája szerint az egyre több ágra szakadó földesúri családok az 1740-es, 1750-es években jobbágyokat telepítettek Abonyba az ország más részén levő birtokaikról. így a Baloghok a Hartwig h rokonsággal együtt Pozsony-, Bars-, Zala-, Hont-, Nógrád megyéből, a Csúzy-Vörös linea pedig a Dunántúlról, valamint Nógrád-, és Heves megyéből} 1 " (Lásd az 1. számú rajzot.) Kétségtelen, hogy az 1741-1760 között a jobbágy- és zsellérlakosság megháromszorozódott, pedig a spontán migrációt erre az időre a vármegye már rendelettel korlátozta. így tehát el kell fogadnunk a földesúri telepítésről szóló adatot. (A népesség növekedésére lásd az 1. sz. táblázatot 17 ) Az 1740-es években már nemcsak beköltözés, hanem a községből való elköltözés folyamata is zajlott, ekkor már a Dél-Pest megyei községek is bocsájtottak ki telepes rajokat a határőr 398
