Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig

1. táblázat A népesség növekedése a XVIII. században jobbágy özvegy házas zsellér hazátlan zsellér taxalistc jobbágy özvegy házas zsellér hazátlan zsellér taxalista 1701 21 6 1731 70 10 2 10 1703 26 5 1735 3 1715 19 5 1737 45 7 4 37 1716 18 1 1741 95 7 16 8 1919 2 1752 251 35 30 11 1720 24 2 2 1760 339 29 33 12 1726 50 1 7 1767 240 27 2 30 52 1727 2 1770 239 103 1728 56 1771 205 15 35 11 1730 3 kerületből a vármegyéhez csatolt, illetve szabad kamarai kerületté alakított Bácska irányába. 1753ig 30 háztartás népe költözött el Abonyból Zentára, a jobbágy- és zsellérháztartások 9%-a. Ezek négyötöde tekintélyes, vagyonos jobbágy, 6-14 ökrös gazda volt, akiket nem a szegénység űzött el Abonyból, hanem a magánföldesúr birtokáról mentek szerencsét próbálni az eleinte több nehézséggel fenyegető, de később több lehetőséget ígérő állami, kamarai birtokra, (lásd a 2. sz. táblázatot és a 2. sz. rajzot) Egy 1758. évi Szolnok-Paládics közötti határral kapcsolatos vizsgálat során számos zentai (korábban abonyi) lakos tanúskodott a néhány évtizeddel korábbi állapotokról. Ebből a vizsgálatból azonban az is kiderült, hogy nemcsak a Bácskába (Zentára, Kanizsára, Nemesmdliticsre), hanem az Alföld néhány más településére - a szomszédos falvakba (Rékas, Várkony) és mezővárosokba (Cegléd, Nagykőrös), a Jász-Kunságba (Jászapáti, Kunmadaras), valamint Csongrád megyébe (Szentesre) is költöztek. Mintegy 10 év múlva újabb 32 család költözött el, szökött meg az ekkor már mezőváros Abonyból. Ezek a családok kifejezetten a földesúri terhek növekedése, és a földesurak gazdatisztjeinek túlkapásai miatt szöktek el. Kétharmaduk ugyan telkes jobbágy volt, de ezek többsége is a szegényebbek közé tartozott, néhányuknak még igásállata (sem ökör, sem ló) sem volt.'

K (Lásd a 2. sz. táblázatot és a 3. sz. rajzot.) Ez az elköltözés már az úrbérrendezés előtt néhány évvel történt. Az úrbérrendezéssel, a jobbágytelkek méretének és a jobbágytelkek mennyiségének országosan történt egységesítésével lényegében értelmetlenné vált a szökés, vagy költözés, mert a jobbágy vagy zsellér sehol sem számíthatott helyzetének jelentős javulására. így a jobbágynépesség jelentősebb migrációjával az úrbérrendezést követő évektől már nem számolhatunk. Ebben az időszakban jelentősebb földrajzi mobilitás, de többnyire csak egyes személyek (és nem családok vagy csoportok) mozgása figyelhető meg - elsősorban a zsellériparosok körében. Az úrbérrendezés utáni időszakban a nem úrbéres állapotú taxalisták száma gyorsan növekedett. A taxa fizetők csoportjába a XVIII. század folyamán igen változatos eredetű rétegek (iparosok, jobbágytelken gazdálkodó armalista nemesek, kocsmárosok, görög kereskedők, molnárok, stb.) 399