Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig

gondolnunk, hogy ők maguk és környezetük más településen (Nagykőrösön) élve is számontartották abonyi mivoltukat. Elfutásukat ideiglenesnek tekintették. Nem mondtak le arról, hogy szülőfalujukba visszatérjenek.

5 A vármegye ló99-ben két év fuvarmentességet engedélyezett a visszatelepülő abonyi jobbágyok számára. A kedvezmény 1701-ben járt le. Az ebben az évben készült megyei összeírás 21 jobbágy- és 6 zsellérháztartást talált Abonyban, amely ezzel a népességgel az akkori kecskeméti járás (a Dunaharaszti, Izsák, Tápiószecső által határolt terület) legkisebb települései közé tartozott. Két év múltán, 1703-ra az összeírt jobbágyháztartások száma 25-re emelkedett, de még ezzel is a legkisebb népességű falvak sorában helyezkedett el.

6 Ugyanezen összeírások alapján azonban azt is megállapíthatjuk, hogy a visszatérő népesség nem volt szegény. Az összeírt háztartások mindegyikére átlagosan 3-4 igásökör, l-l ló jutott, tehát a föld feltöréséhez, megműveléséhez szükséges igásállat a megfelelő mennyiségben állt rendelkezésükre. Ezt a véleményemet alátámasztja egy, az 1700. esztendőben készült dikális összeírás, amely szerint 362 mérő búza-, 370 mérő árpa- és 130 mérő területű kölesvetése volt az abonyiaknak. így tehát az 1701-ben összeírt 27 háztartással számolva átlagosan mintegy 30 mérőnyi vetésterülettel rendelkeztek háztartásonként az itteni lakosok. Szintén a kiegyensúlyozott vagyoni helyzetre utal a heverőmarha és juhállomány háztartásonkénti átlaga, annak ellenére is, hogy 1703-ra az állomány mintegy a felére csökkent. (1701-ben átlagosan 7 marha, 16 juh, 1703-ban átlagosan 3 marha és 7 juh.)

7 A visszaköltöző régi és a távolabbi vidékekről erre húzódó új lakosságot sok teher nyomta. A földesúri adóztatás mértékéről nem maradtak ránk feljegyzések ebből a korból, de a sokféle állami terhet ismerjük. Pest-Pilis-Solt megye falvaira nehezedett a császári ármádia egyes csapatrészei eltartásának terhe: a katonabeszállásolás, a lovas- és gyalogos porciók (a katonának illetve lovának napi élelem- és takarmány fejadag) biztosítása, széna- és abrakszállítás, hadiadó fizetés, katona állítás, stb. A sokféle adó alatt nyögő lakossághoz 1703 nyarán újból háborús hírek érkeztek - Rákóczi Ferenc kurucainak támadásáról. A Pest-Budán székelő császári katonai parancsnokság a szolnoki vár erődítésére és a Tisza vonal védelmére 200 munkást rendelt Pest megyéből épp aratás idején, majd július végén 400 katona kiállítását rendelte el a Rákóczi párti „zavargók" ellen. 1703 őszére a megye területe és a megyei közigazgatás is kettészakadt. A pilisi rész falvai Habsburg kézen maradtak, mert a kuruc előrenyomulás 1703 őszén a Duna vonalánál megakadt. A Dunántúl megszerzésére indított kuruc kísérletek miatt Pest megye a frontvonalba került. A megye Duna-Tisza közi része két tűz közé volt szorítható. Nyugatról Buda várának, délről Szeged várának és a délvidéknek császári erői és rác portyái fenyegették. Ez a veszélyhelyzet állandósult a Rákóczi szabadságharc egész időszakára.'

4 Feltételezhetjük, hogy az abonyiak osztoztak Cegléd, Kecskemét, Nagykőrös népének sorsában. A vezérlő fejedelem oltalomlevele ellenére

9 viselték a háború anyagi terheit, 1705 után a fizikai megpróbáltatásait is. 1705 őszén Károlyi Sándori felperzselt föld taktikájával akarta lehetetlenné tenni a labanc seregek utánpótlását. Ez a taktika meghiúsult Cegléd, Kecskemét, Nagykőrös helybenmaradásával, Herbevülecsapatai azonban alaposan megsarcolták őket. Egy évvel később, 170ó. augusztus 4-től október 8-ig a Mátra irányában bujdostak el a három város lakói Barkóczi Ferenc parancsára, majd novemberben ismét el kellett hagyni lakóhelyeiket. A legkeservesebb azonban a harmadik futás volt 1707. január 13-20 között, amikor „.. .egy héten át déren és fergetegben szekér hátán nyomorogtak" Rabutin hadai elől.

10 A korabeli források a kuruckor hadieseményeinek leírása során nem említik Abonyt, de bizonyosak lehetünk abban, hogy lakói osztoztak a szomszédos mezővárosok lakosainak sorsában, ha közéjük menekültek akkor is, ha Abonyban maradtak akkor is. Feltehetőleg inkább az elfutást választották, mint 20 évvel korábban is, és Cegléden, Nagykőrösön húzták meg magukat. Erre mutat, hogy a XVII. századból ismert abonyi családnevek közül néhány a XVIII. században már nem fordul elő többé Abonyban, viszont elterjedt családnévvé vált Cegléden,

u illetve az, hogy 1711. december 29-én Abony, Paládics, Tószeg és Kecske pusztáira adott ki megszállító levelet az egyik földesúr - Balogh István 396