Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Schleininger Tamás: A Szentendrei Kaszinó története a korabeli sajtó tükrében
látja az összefüggést, hisz a polgári egyletek megalakulását az értelmiségi réteg növekedéséből eredezteti. Úgy gondolom, az sem véletlen, hogy az idézett szövegrészben legelőször a Kaszinó kerül megnevezésre). Az értelmiségiek Jeljutásának' konkrét példájával találkozunk egy későbbi, 1921-es polgármesteri jelentés réteg-elemzésében: „A városban jelenleg 1106 lakóházban 1653 család él. Л családfők közül: Földbirtokos Kereskedő Iparos Értelmiségi pályákon van és ide Ipari munkás és vasutas Földmívelő és Kisgazda Gazd. napszámos Rendőr, katona és egyéb alk. Összesen: A felsorolt statisztika világosan mutatja, hogy a város lakosságának nagy része értelmiségiből és földművességből áll, mert az arány a következő: Földmíves gazda és gazd. napszámos együtt 600 család, értelmiségi 440 (ez a szám úgy tételeződik, hogy a 331 »értelmiségi pályákon és ide sorozható« családhoz hozzáadódik a »rendőr, katona és egyéb alkalmazottak« 109 családja. S.T.), iparos és kereskedő 348 és ipari munkás 270 család." l3 A Szentendrét mélységében elemző tanulmányok mindegyike vázolja az értelmiség - kulturális élet - Kaszinó logikai vonalat. Borovszky Samu nagylélegzetű munkájában például a következőket olvashatjuk: „A város a Pilis vidékének, ha nem is közigazgatásilag, de szellemileg (kiemelés S.T.) középpontja. Van négy osztályú ref. polgári fiú- és leányiskolája, városi ipar- és gazdasági iskolája és a már említett népiskolákon kívül, egytanítós izr. iskola, egy épületben az imaházzal. Kulturális és ipari téren is újabb fejlődésnek indul a város az utolsó időkben... Kaszinója (kiemelés S.T.), a szerb »Jávor« egylet, a kath. legényegylet, a keresztény munkásegylet, a lakosság minden rétegének egyegy kultúrintézménye." lA A helyi sajtó egyik cikke kimondottan a szentendrei egyletek, körök történeti „átfutását" tűzte ki céljául: „Tudomásunk szerint 1874-ben kezdte meg működését a város első egylete, a Szentendrei Önkéntes Tűzoltó Egylet. 1881-ben Kaszinó alakult Szentendrén Popovits István honvéd százados vezetésével. Elnöke Schmidt István ügyvéd lett. A Kaszinó első éveit »pezsgő élet, jókedv, fesztelenség, nagy látogatottság jellemezte«. Sokat vitatkoztak a Jankovits házban, összejövetelükre »néha a polgármester« is elment. A személyi villongások azonban elmérgesítették a helyzetet, és jöttek a háborús évek is, így azután 1914-ben a Kaszinó megszűnt. »Az érintkezés szüksége« hozta létre a Dunaparti Asztaltársaságot, amely később a Szentendrei Társas Kör nevet vette fel. De néhány vezető tagjának a helyi politikában való túlságosan exponált mivolta alkalmatlanná tette rá, hogy a város intelligens közönségét tömörítse, így rövid működés után a kör megszűnt. 1899-ben Kada Mihály plébános buzgolkodása révén létrejött a város legtovább élő egylete, a Katolikus Legényegylet... A Gazdakörben saját behozott könyveiket, újságjaikat olvasgatni, beszélgetni gyűltek össze a tagok. 15 család 56 család 292 család sorozható 331 család 270 család 208 család 377 család 109 család 1658 család 352
