Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Schleininger Tamás: A Szentendrei Kaszinó története a korabeli sajtó tükrében

(Egy 1895-ös adat szerint, a határhasználat a következőképpen módosult: „- szántó -kert -rét - beültetett szőlő - kiirtott szőlő - legelő - erdő - nádas -nem termő Összesen: A mezőgazdasági tevékenység átalakulása egy sor ember munkaerejét feleslegessé tette, hisz a szőlőmunkások tömegére már nem volt szükség sem a szántók, sem a legelők, sem az erdők „ megművelésére". (Mint láttuk, a felsoroltak képezték a legnagyobb földterületeket). Az állattenyésztés sem kötött le számottevő munkaerőt. Ezek a munkások a környéken sem juthattak munkához, hisz a filoxéra ott is kipusztította a szőlőtőkéket. A város ipara eredetileg sem volt számottevő és az is visszafejlődőben volt. Az általános munkanélküliséghez hozzájárult a volt szőlősgazdák bizonyos hányadának az elszegényedése is. Egyetlen út maradt a megélhetés biztosítására: a főváros! Ami a közigazgatásban bekövetkezett változásokat illeti; az 1871: 18. te. értelmében „Szentendre rendezett tanácsú város lett, amelynek irányítását a képviselőtestület közgyűlése, a polgármester, a tanács, rendőrkapitány és az árvaszék gyakorolta. A képviselőtestület 24 virilis (legtöbb adót fizető) és 24 választott képviselőből állt. A város ügyeit a polgármester irányította, mely tisztségre először a szerb kereskedő családból származó Dumtsa Jenőt választották meg."

8 Hét év múlva, 1878-ban módosításra került a szabályrendelet, amennyiben lehetőség nyilt két tiszteletbeli tanácsos választására, akik noha anyagi juttatásban nem részesültek, de részt vehettek a tanács ülésein. A „közalkalmazottak" száma is bővült: felvételre kerültek „poroszlók, kéményseprő, hegybírák, hegymesterek, 3 csősz, 3 erdőkerülő, 24 éjjeliőr, 3 kikiáltó, 1 fűtő, 1 szénáskerti gazda, 1 kórházi gazda, 3 harangozó. Izbégen külön bíró és kisbíró tevékenykedett."

9 A közigazgatási módosulások alig, vagy egyáltalán nem érintették a város általános gazdasági helyzetét. Mint azt már az előzőekben vázoltuk, a regresszió a lakosság számának minimális változását eredményezte: 1881-től 1890-ig mindössze 31 fő volt a regisztrált növekedés. A lakóházak száma viszont 826-ról 7ó5-re csökkent! A nemzetiségi struktúrában végbement változásokról is szóltunk. „Az 1890-es évek vallási és nemzetiségi viszonyairól a következő táblázatot állíthatjuk össze: 4260 főből: római katolikus 3219 75.56% görög katolikus 6 0.14% görögkeleti 595 13.97% evangélikus 78 1.83% református 186 4.37% zsidó 176 4.13% 2823 hold 64 hold 228 hold 80 hold 79 hold 1118 hold 2174 hold 7 hold 657 hold 7230 hold")

7 350