Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Reznák Erzsébet: Részletek Csala István életrajzából

mert mindegyik kizárólag egyedül akart irányítani az országban. Féltékenyek voltak egymásra, ezért nem szívlelte egyik a másikat. Dobi többször agitált a szövetkezetesítés mellett, ugyan nem sokra ment vele, mert nem valami jól tudta magát kifejezni. Egyszer például így beszélt: úgy féltitek a földet, ti, kisgazdák! Miért? Most is mit aratunk a Balaton mellett? Ezzel ugyan senkit sem győzött meg, mert a termés ott földcsuszamlás miatt ment kárba, ilyen pedig bármikor előfordulhat. Később, amikor a kisgazdapárt felbomlott, Dobi ezekkel a szavakkal lépett be azMDP-be: „hazajöttem!" Mindannyian tudtuk, bár ez a nyilvánosság előtt nem derült ki, hogy bizony, már régóta a kommunista párt tagja volt ő. Bizonyára ezért tölthetett be fontos tisztségeket, egészen az Elnöki Tanács elnökségéig vitte. Nem sok vizet zavart ugyan, mert amit leírtak neki, azt olvasta föl. Ortutay kultuszminiszterként szintén a kisgazdapártot képviselte a kormányban. Vele együtt több „nadrágos" ember is belépett hozzánk. A mi problémáink (magas haszonbér, magas beszolgáltatás) miatt ugyan nem nagyon fájt a fejük. Egy vonásuk volt közös velünk, a kommunista ellenesség, úgy gondolkoztak, ha támogatják, egyúttal fölerősítik a kisgazdapártot, az újra többséget kap, s akkor ők, akik addig tolták a szekerét, kezükbe vehetik az irányítást, a párttal együtt ők is hatalomra kerülnek. Ortutaytól sem „szabadulhatott" meg a párt, amikor megpróbálták kitenni onnan, üzenet érkezett, hogy tekintettel a külpolitikai helyzetre vissza kell őt venni a tagok közé. Erdei Ferencet & Nemzeti Parasztpárt küldte a kormányba, ő kapta az egyik államminiszteri tárcát. Őt még 1944-ből ismertem, Révaival együtt ők készítették elő az Ideiglenes Nemzetgyűlés szervezését az Alföldön. 1949-ben ő lett az utódom a földművelésügyi minisztériumban. Kezdetben ő sem rajongott a tsz-szervezés akkori módszereiért, de a szövetkezetek előnyeiről többször beszélt. A Parasztpártot ő irányította, ő vitte, a társaságot nem Veres Péter, hanem ő kormányozta. Köztudott volt azonban, hogy a pártjuk mindig is a kommunista párt „leányvállalata" volt, nem politizálhattak önállóan. Én úgy láttam, hogy Erdeinek ennek ellenére voltak összetűzései Rákosival, Rákosi ugyanis többször a szemére hányta ezt neki. De Erdei nem nagyon ijedt meg tőle! „Nem tudja még mindig elfelejteni, Rákosi elvtárs?" - mondta ilyenkor Róla szintén föltételeztük, hogy több köze van a kommunista párthoz, mint ahogy az természetes lett volna. Jellemző volt egyik szakmai tévedése. Már miniszterként írta alá azt a rendeletet, amely az egyes takarmányfélék tápértékének mennyiségét szabta meg. Döbbenten néztem a Magyar Közlönyt: mi ez? A mértékegységet ugyanis zabértékben adta meg, pedig akkor már nálunk mindenütt a keményítőértéket használták erre a célra. Igaz, viszont, hogy az oroszok valamikor zabértékben számoltak, de lassanként ők is átvették a nemzetközi normákat. Figyelmeztettem Erdeit a tévedésre, arra, hogy az oroszok szeretik, ha dicsérik őket, de ilyesfajta alkalmazkodást még ők sem igényelnek! Aztán megjelent a módosított rendelet, új sorszám alatt. Erdeiről azt mondták, hogy parasztíró, mégsem értett ezekhez a kérdésekhez. Minisztertársam volt Rajk László is, mikor én bekerültem a kormányba, ő töltötte be a belügyminiszteri tisztet. Vele szintén tartottam a barátságot. Egyszer összehívtam a kisgazdapárti képviselőket megbeszélésre s Rajk szólt nekem, hogy ő is szeretne velük szót érteni, mert egyikrőlmásikról nagyon rossz a véleménye. Eljött hozzánk, de nem érezte magát biztonságban a között a sok, tőle eltérő véleményt hangoztató ember között - ráadásul mi voltunk többen. De a parasztok sem bíztak meg őbenne. Aztán mégis lecsukták. Emlékszem, amikor Rajk börtönbe került, az országgyűlés a rendőrség hatásköréről tárgyalt s a párt engem jelölt ki szónokul. A beszédet írásban is be kellett nyújtani, mint mindig korábban előtte - de ezúttal csak a felszólalás előtt kaptam vissza a szöveget, arra sem volt időm, hogy újra átolvassam. A parlamenti jegyző figyelmeztetett ugyan, hogy egy kicsit átírták a szöveget, de arra mégsem számítottam, ami a szemem elé került! Rajkról és bandájáról 33 7