Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Reznák Erzsébet: Részletek Csala István életrajzából
volt ott szó. Hiába hagytam ki azt az egy oldalt, a jegyzőkönyvbe mégis az általuk módosított változat került be teljes terjedelemben. Nem bíztak bennem! Én pedig föl sem tételeztem volna ilyen körmönfont dolgot! Ebben a kormányban Rákosi Mátyás volt az államminiszter. Megszokta, hogy mindenkit tegezzen, azt viszont nem vette jó néven, ha őt is visszategezték. Én azért pertuban voltam vele s mivel nem elvtársozhattam, Mátyásnak, vagy Matyi bácsinak szólítottam. Farkas Mihály, Révai József és GerőFrnŐdWt hozzá a legközelebb, de erről a „hitközségről" akkor nem illett beszélni s főleg nem lehetett azt bírálni. Farkas mindenben támogatta Rákosit, közben csak azzal törődött, hogy bosszút állhasson ellenfelein, de még azokon is, akikkel együtt volt munkaszolgálatos. Rettentően győlölte pl. Mindszentyt. Ha bármilyen rendezvényen a szónok kimondta Rákosi nevét, az emberek máris véresre tapsolták a tenyerüket, lelkesedtek, éljeneztek, pedig talán szívből gyűlölték őt. De mégis ünnepelték, mert féltek, vagy mert jobb pozíciót akartak kiharcolni maguknak s mert ilyenkor azt is figyelték: ki nem tapsol? Sokszor úgy éreztem, hogy terhes volt neki eljátszani a diktátort, de bizonyára, őt is utasították, muszáj volt neki úgy beszélni, ahogy mások akarták. Mikor viszont a hatalma elmúlt, mindenki elfutott tőle, mindenki őt átkozta minden bűnért. Gyalázatosság volt, amit az emberek műveltek, én jobban megvetettem őket, mint Rákosit. Mert tán még ma sem tudjuk, kik álltak Rákosi mögött, csak azt tudjuk, hogy úgy táncolt, ahogy Sztálin fütyült neki. 1949-ben új választásokra készült az ország, május 20-án lemondott az egész kormány. Mikor bekerültem a minsztériumba, Rákosi így biztatott: 20 év múlva is itt leszel! De én, ha kérték volna, akkor sem maradok! Nem vállalhattam felelősséget egy jogállamban megengedhetetlen kilengések, túlkapások miatt. Amit én tettem, azt mindet vállalom, pedig valaha én nem ilyen életpályát szántam magamnak. 7 338
