Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Reznák Erzsébet: Részletek Csala István életrajzából

Amikorra a minisztériumba kerültem, már elkezdődtek a tsz-szervezések. Addig ugyan Rákosi mindig azt mondta: telekkönyvezni kell a földeket! De jött egy új fogalom, a „fordulat éve" - és amit addig hirdettek, ettől kezdve annak az ellenkezőjét csinálták. Megindult a propaganda: közös munkával többre mentek, több jut gépekre, jobban gondját lehet viselni a termésnek. Először a volt uradalmakban próbálkoztak szövetkezetek alakításával a volt cselédek. Aztán hamarosan büszkén jelentették: az első termelőszövetkezeti város Túrkeve lett! Én ennek a szervezésnek sosem voltam híve! Engem a kisgazdapárt bízott meg és mi azt Ígértük, hogy megóvjuk a földet. Sőt azzal az ígérettel álltunk a nép elé, hogy el fogjuk érni, minél több kisgazda legyen az országban. Hogy fordulhattunk volna szembe saját magunkkal? Eleinte Dobi István is így beszélt: „nem fogjuk kihúzni a mezsgyekarókat!" Veres Péter, aki látszólag lelkes híve volt a tsz-szervezésnek, szintén így nyilatkozott: „Nem értem a kommunista pártot, miért csinálja ezt? Szebben is meg lehetne oldani." Én azt mondtam: csinálhatunk tsz-t, de csak úgy, hogy ne tegyük tönkre a parasztok termelő kedvét. Meg kell nekik mutatni: ha géppel dolgoznak, nem kapnak sérvet, szívbajt. De meg kell várni, amíg maguktól mennek be a tsz-be, erőltetni nem szabad őket. Hiszen vannak előnyei a közös gazdálkodásnak is, ha jó az irányítás. De a kisparaszti birtok is életképes, ha úgy nevelik a gyereket, hogy ebben látja a jövőjét, ha ebben keresi az érvényesülését. A parasztok soha nem azért tiltakoztak a közös ellen, mert nem akartak, vagy nem szerettek dolgozni. Dolgoztak ők annyit, hogy belebetegedtek a munkába, de hozzá voltak szokva, hogy ki-ki a maga ura, hogy őket senki sem vonja felelősségre. Némelyiknek az sem esett jól, ha a saját apja parancsolt neki. A tsz élére viszont olyan emberek kerültek, akik nem voltak szakemberek, nem voltak megbízhatóak, fogalmuk sem volt a mezőgazdaságról - mégis ők dirigáltak. De ki törődött akkor azzal, hogy mit érez, mit akar a paraszt? A tsz-ben nemhogy megbecsülték volna a jól dolgozókat, még inkább le „bunkózták", ha csak megszólalt is. Rákosi is, Dobi is úgy érezte, hogy itt az ideje a kollektivizálásnak. Rákosi egyszer odajött hozzám: „mit 'akár' ez a Dobi? Jól megmondtad neki, 'Csálá', nincs még itt az ideje annak a dolognak!" De féltékenyek voltak egymásra, mindegyik attól félt, hogy a másik kezd hozzá előbb és az övé lesz az érdem. Ezért inkább versenyeztek, ki kezd hozzá hamarabb?

6 VII. A földművelésügyi minisztériumban 1948. december 10-én kezdtem el a működésemet, a mi kormányunk a hatodik volt a háború befejeződése óta. A miniszterek közül mindenkit ismertem, hiszen mindannyian képviselők voltunk, sokszor találkoztunk a Parlament ülésein, mindannyiukkal tegeződtem is. Dobival, a miniszterelnökkel nem nagyon szimpatizáltunk, pedig Ortutayn és rajtam kívül ő volt a harmadik kisgazdapárti a kormányban. Ő valamikor a háború előtt lépett át hozzánk a szociáldemokrata pártból, a vasútnál dolgozott, ott csatlakozott a politikához. Mikor Kovács Béla megkérdezte tőle, hogy miért lépett ki a szociáldemokratáktól azt válaszolta: mert a kommunista párt irányába akartam lépni. Tudtuk, hogy nem önszántából jött, hogy küldték, mert föl akarták majd használni valamilyen célra. Szemrehányást is kaptunk miatta többször: „Ki akarjátok tenni Dobit? Mert szegényparaszt, azért, ugye? Hát így lehet bennetek megbízni!" - hallottuk többször a pártközi megbeszéléseken. így aztán Tildy is, Nagy Ferenc is azt mondta: hát egy „szegényparasztot" még kibírunk, mert voltak még ilyen „szegényparasztok" többen a pártunkban. Rákosi viszont így nyilatkozott róla: mit akar ez, mit ugrál? Mért nem rúgjátok már ki? Azt hiszi, hogy ő a legkülönb ember? Nem mondta, hogy ő is különb, de tudtuk, hogy magára gondol. Korábban már beszéltem arról, hogy Dobi és Rákosi azon versengtek, melyikük kezdje el a szövetkezeti program végrehajtását. Mind a kettő első akart lenni, mert így akartak jó pontot szerezni Sztálinnál, s 336