Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Reznák Erzsébet: Részletek Csala István életrajzából

A kisgazdapártból nagyon kevesen, ketten, hárman csatlakoztak ehhez a menethez. Mi ugyanis úgy gondoltuk: földet vissza nem adunk - ha azt jogosan vették el! A helyi földosztó bizottság sok hibát követett el, a panaszok Veres Péterhez is eljutottak, ő szintén eljött Ceglédre ezek miatt. 1945 nyarán le kellett váltani a vezetőséget, akkor lettem én az elnök. Mi már nem vettünk el földeket, akkor már csak ki kellett osztani a területeket meg a hibákat elsimítani. Mi betartottuk a kormány rendeleteit - bár maga a kormány sem követelte meg ugyanezt. Aztán következtek a beszolgáltatások, meg az ezek miatti perek. Bár olyan is előfordult, hogy egy környékbeli jegyző behívatta a parasztokat, aztán kiadta az utasítást: menjetek körbe, mondjátok meg, hogy ne csépeljenek az emberek, mert nemsokára jönnek az „angolok", addig ne vigyék el a gabonánkat! A beszolgáltatást felülről szervezték meg, portánként szabták meg, hogy ki mennyit adjon be s minden gazda tartozott az előírt mennyiséget bevinni. Mindenkinek áldozatot kellett hozni, különben nem tudtuk volna ellátni eleséggel a népet. De én annyi erkölcstelenséget tapasztaltam ezen a téren, amennyit soha fel nem tételeztem volna! Tőlünk, otthonról is mindent elvittek, még a tojást is a piacon kellett megvenni. Aki nem figyelt, azt a mérésnél csapták be - a fölösleget aztán jó pénzért eladták olyannak, aki nem tudta teljesíteni a kötelezettségét. A beszolgáltatási hivatalnokokat senki sem ellenőrizte, a csalások, lopások ellen nem lehetett védekezni. A kisgazdapárt gyakran tiltakozott, sőt, elhatároztuk, hogy mi magunk intézzük el a begyűjtést. Megbíztuk az egyik tagunkat a termény összegyűjtésével, azt gondoltuk, ő a mi emberünk, tán nem csap be bennünket! Rövid idő múlva be kellett zárni a „boltot", mert ő is mismásolt, csalt, lopott. Akkoriban én már a Magyar Országos Szövetkezeti Központban dolgoztam, 1947-ben kerültem oda elnökként. Ezt az intézményt 1946 vége felé hozták létre, az ország valamennyi szövetkezetének (földműves, begyűjtési, stb.) ellenőrzése ennek hatáskörébe tartozott, sőt keményen föl is számoltattuk közülük azokat, amelyek csak egyéni célokat szolgáltak. Én az akkor lemondott Bárányos Károly után mentem a MOSZK-hoz, hogy a kisgazdapártnak ne vesszen el a pozíciója, engem küldtek a helyére. Az irodáink a régi ún. „Futura-házban" voltak. Összesen 900 alkalmazott dolgozott nálunk, hiszen több, mint ezer fiók tagunk volt az országban, pl. a Hangya is hozzánk tartozott. A munkatársak közül nagyon keveset ismertem, csak Bnrgert Róbert, Szántó Béla, Dégen Imre nevére emlékszem. Ők nagyon jó szakemberek voltak, Dégen pl. az a fajta kommunista volt, aki jól együtt tudott dolgozni más pártbeli munkatárssal is. Majdnem egy évig tevékenykedtem aMOSZK-ban, ami közben a SZÖVOSZnevet vette föl. Akkor azonban kineveztek miniszterré, bár egy ideig még mind a két pozíciót betöltöttem. Fizetést viszont csak egy helyről vettem föl, a kisebbiket, a miniszterit. A nagyobbat, az 5 000 Ft-ot visszautasítottam, ne mondhassák, hogy mi, kisgazdapártiak nem cselekszünk úgy, mint a kommunisták, akik szintén így viselkedtek hasonló esetben.

5 VI. 1948-ban változtak a politikai viszonyok, a kisgazdapárt, ha számbelileg nem is, de hatáskörében meggyöngült, mi nem tudtunk úgy alkalmazkodni a politikai viszonyokhoz, mint a többiek. Ezért kellett a kormányt átalakítani, ekkor kerültem én a földművelésügyi minisztérium élére. Az addigi miniszterek között nemigen voltak kimondottan mezőgazdasági szakemberek, a pártok megosztoztak a tárcákon, inkább ezen az alapon dőlt el, ki kerüljön be a kormányba. Kellett egy olyan ember végre, aki ért a mezőgazdasághoz, rólam tudták, hogy otthon mintagazdaságom van, hogy ismerem az egész ország talajviszonyait, tudom, hol mit érdemes termelni. Az akkori elképzeléseket azonban én sem helyeseltem. Addig ugyanis a mi szakembereink csak azt utánozták, amit a Szovjetunióban találtak ki, hiába volt ott egészen más az éghajlat, a talaj. Ott sem 334