Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Reznák Erzsébet: Részletek Csala István életrajzából

gokról. Egyik éjjel azonban megjelent a háza előtt egy teherautó, az ÁVO különítményt személyesen Péter Gáborvezette, Cseh Jánost magukkal vitték. Sírva jött hozzám az anyja és a felesége: segítsen, képviselő úr, nem tudjuk, hol keressük? Utánajártam és kiderült, hogy a Keleti mellé vitték, a Rendőrségre. Fölkerestem az ottani igazgatót és bejelentettem: vegye tudomásul, hogy interpellációt fogok benyújtani az országgyűlésben képviselőtársaim jogtalan letartóztatása miatt. Én, a kisgazdapárti képviselő, ki fogok állni kommunista társam mellett! Mielőtt azonban a fölszólalásra sor került volna, értesítettek, hogy Cseh János megszökött. Vagy inkább megszöktették? Ez volt a szerencséje, mert lehet, hogy különben halálra kínozták volna. Megtudtam később, hogy visszatért Franciaországba, ahova még a 20-as években kényszerült emigrálni 1919-es múltja miatt. Máskor a ceglédberceli svábok jöttek hozzám: baj van, Pista bátyám, vinni akarnak bennünket! Először a volt volksbundistákat, mint háborús bűnösöket szedték össze, két szerelvény vitte őket. Aztán következtek azok, akik korábban németeknek vallották magukat. Utoljára azokért jöttek, akik még megmaradtak. Én szóvá tettem ezt a ceglédi Nemzeti Bizottságban: azokat akarjátok most internálni, akiket korábban leköpdöstek a társaik, mert magyarnak vallották magukat? Ezek korábban istenítették Hitlert - válaszolta az egyik párt titkára. Pedig én ismertem olyan sváb kertészt, akinek így köszönt a magyar béres: Heil Hitler, az meg ezt válaszolta neki: Tudja mit! Nekem ne köszönjön így! Nekem mondja azt, hogy adjon Isten, úgy ahogy eddig mondta. Ő tanította a magyar bérest magyarul köszönni. De itt 1945-ben az volt a fő ok, hogy el akarták tőlük venni a földet és szétosztani egymás közt, azért kellett a svábokat internálni.

4 V. Bár nem szoktunk vele dicsekedni, de a földosztáshoz a legtöbb segítséget az itt lévő oroszok adták, biztattak bennünket: csinálni, csinálni! Cegléden is összeültek a pártok, mindegyik küldött delegátust és megalakult a Földosztó Bizottság. Mindenki igényelhetett földet, aki megfelelő erkölcsi magatartást tanúsított. Sokan féltek: visszajönnek a németek, visszajönnek a régi gazdák, majd adnak azok nektek földet! Mindnyájatokat felakasztják! - terjesztették a híreket. De még többen b'íztak, sőt olyanok is jelentkeztek, akik korábban soha nem bántak földdel. Ez mégiscsak érték, mondták. A legtöbben ott kaptak földet, ahol korábban cselédek voltak, de lehetett választani is. Kivonult a Földosztó Bizottságból két ember az igénylőkkel együtt, leverték a karókat, aztán összehívták az új gazdákat, átadták a birtokleveleket és lehetett dolgozni! Persze, olyan is előfordult, hogy törvénytelen módon vették el a földet valakitől. így hát külön törvényt hoztak erről a parlamentben, amelyben kimondták: az a fontos, hogy a föld meg legyen művelve, nem lehet tehát senkitől visszavenni az új birtokot, de ígéretet tettek arra is, hogy a jogtalan eseteket később megvizsgálják. A földosztással a kisgazdapárt is egyetértett, de többször elmondtuk: a törvényességet meg kell őrizni! Ezzel minden párt egyetértett. De láttuk, hogy a gyakorlatban nem így történt. A jó gazdától sokszor elvették, az érdemtelennek meg odaadták a földet, az meg aztán rövid idő múlva még a termést is elmulatta. Ezek miatt az ügyek miatt jött Ceglédre Kerék Mihály, aki a kecskeméti központban dolgozott és azt ajánlotta, hogy okvetlenül ki kell vizsgálni ezeket az ügyeket. Sok vita volt, ezért szervezte a kommunista párt ceglédi csoportja azt a pesti küldöttséget, melyen kiadták a jelszót: „Földet vissza nem adunk!" Németh Sándor, a párt titkára azt mondta: ez legalább olyan jelentőségű esemény, mint Kossuth 48-as toborzó útja Cegléden. A küldöttség tagjai először Rákosihoz mentek, aki rögtön hívatta Kerék Mihályt: látod, mit csináltatok? Nézd meg ezt a sok embert, nézd meg, ez a ti munkátok következménye! 333