Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Reznák Erzsébet: Részletek Csala István életrajzából
ta, a kommunista és a kisgazda párt kezdte meg a működését. Azonnal megrohanták a Városházát az iparosok. A kovácsok rajtunk követelték az orosz lovakra vert patkó árát, meg a munkabért, kértek a ló, a tehén árát. Hogy tudtuk volna mindezt megtéríteni? Hiszen a katona enni akar, ez így van mindenütt a világon, mindenféle háborúban. Meg aztán nemcsak az oroszok rekviráltak, vitték a németek is, meg a magyarok is, ami fogható volt. A kisgazda párt decemberben alakult újjá hivatalosan Cegléden, az egykori Népkör helyiségében. Az előbb említett párthoz hamarosan csatlakozott még a Nemzeti Parasztpárt - bár arról mindenki tudta, hogy a kommunista párt „leányvállalata". Kezdetben mindannyian nagyon jól együtt tudtunk működni, hiszen nem volt semmi ellentét köztünk és a meggyőződéses kommunisták között s ekkor még az orosz városparancsnok is ügyelt a törvényesség látszatára. Később azonban már nem nagyon szólhattunk bele semmibe, csak azt tehettük, amit a megszálló hatalom helyi képviselői sugalltak. 1944 decemberében egyszer beállított Ceglédre Farkas Mihály azzal a hírrel, hogy karácsony előtt Ideiglenes Nemzetgyűlés alakul az országban. Majd aztán Erdei Ferenc és Révai József 'kezdett tárgyalni velünk, azt javasolták, hogy minden párt ajánljon egy-egy küldöttet. Sokkal többet ők sem tudtak a debreceni előkészületekről. így aztán összeült a Nemzeti Bizottság a Városházán, ahol bejelentették, hogy Ceglédhárom képviselőt küld a Nemzetgyűlésbe: a kommunista párt Cseh Jánost, a szociáldemokraták Pintér Miklóst, a kisgazdák pedig engem. A városparancsnoktól kaptunk egy teherautót, így indultunk el Debrecenbe. Bizony, nagyon keservesen értünk oda. Amerre mentünk, mindenütt romok, leégett tanyák, házak, fölrobbant harckocsik, temetetlen halottak, kicsépeletlen asztagok, tarlók, ahol próbálták összeszedni a használható gabonát a hozzánk hasonló kisparasztok. Amit elrontott az úri Magyarország, amit elrontottak nagy tudálékossággal - hogy fogjuk azt rendbehozni mi, kisemberek? Nem volt már bizalom többé. Annak is híre járt, hogy 19 párt alakult - még ez is, hogy fogunk egymással így megegyezni? Pest még föl sem szabadult, az ablaküvegek még remegtek az ágyúzástól, a front még közel volt. Debrecenben az oratóriumban gyülekeztünk, találtunk ott az ország minden tájáról érkezett embert, az egyik kopottabb volt, mint a másik. Mikor elénekeltük a Himnuszt, nagyon sokunk szemében megcsillant a könny, akkor úgy éreztük, mégiscsak föl fogjuk építeni ezt az országot, ha összefogunk. Kevés ismerőst találtam, Tildy, Nagy Ferenc nem volt ott. Az első nap az igazolásokkal telt el, ki, honnan jött, melyik párt küldte, stb. A teremben Kossuth Lajos egykori helyét üresen hagyták, oda egy koszorút tettek. A második napon a pártok külön üléseztek, megbeszélték, hogy kit válasszanak maguk közül pártelnöknek, hogy kit ajánljanak miniszternek. Itt már volt személyeskedés is, sok embert az vonzott oda, hogy pozícióhoz jusson. Nagyon kevés embert bántott a kicsépeletlen asztag, a pusztuló gabona. Összesen három napig maradtunk Debrecenben, hazatérve pedig nagygyűlést szerveztünk és beszámoltunk az eseményekről, hiszen sokan itthon azt sem tudták, hogy hol jártunk. Az 1945-ös választásokon is bekerültem a parlamentbe, sőt 1947-ben és 1949-ben is. 1952-ben azonban már kiestem. A választójog körül sok huncutság fordult elő, ugyanis nem mindig csak a reakciósok nevét törölték a listáról, sőt! Végül a pártok megegyeztek: mi sem jelölünk priuszos embereket, ti se jelöljetek. Ha jól emlékszem, 1945. november 29-én ült össze az országgyűlés, már Budapesten. Rengeteg munka volt, fel kellett állítani az új hivatalokat, központokat, kinevezni a vezetőket föl kellett építeni az országot. Akik akkor jöttek dolgozni, fizetés nélkül, meggyőződésből dolgoztak, nem követeltek semmit, bármelyik pártba tartoztak is. Azok a baloldali emberek, akiket én ismertem, még abból az időből, amikor veszedelmes dolog volt baloldalinak lenni, mind komoly, tisztességes emberek voltak. Itt volt pl. a ceglédi kommunista párt első titkára, Cseh János: józan gondolkodású, jóakaratú embernek ismertem őt, gyakran beszélgettem vele ezekről a dol332
