Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Reznák Erzsébet: Részletek Csala István életrajzából

A párt bérelt egy helyiséget a Nagy Sándor-iéle kocsmában, ott találkoztunk havonta egyszer. Itt leülhettünk, elbeszélgethettünk, elolvashattuk a Kis Újságot, megtárgyalhattuk a párt helyzetét az országban. Mi magunk is adtunk ki újságot, a Ceglédi Független Kisgazdát, az evangélikus bazárban rendeztük be a szerkesztőséget, idevártuk a cikkeket. Szombat este és vasárnap reggel már minden sarkon árulták a lapot, még a külterületre is kivittük. Jöttek hozzánk a pártba előadók az országos szervezetből, ők elmondták, milyen az ország helyzete és közben a mi panaszunkat, a mi véleményünket is meghallgatták. Gyakran megfordult nálunk Bajcsy-Zsilinszky Endre. Itt lakott ugyanis régi katona cimborája, Halmi István, aki egyszer meghívta a házába, kóstolja meg a borát. Bajcsy-Zsilinszky ettől kezdve sűrűn benézett hozzá - Halmi háza a Pesti úton volt, útba esett - és egyszer azt ajánlotta: hívjanak még el néhány ceglédi parasztot is ezekre a beszélgetésekre. Ilyenkor eljött közénk néhány tisztviselő is, de mindig csak olyanokat hívtunk, akiket ismertünk, lehettünk húszan-harmincan egy ilyen találkozáson. Ilyenkor mindig Bajcsy-Zsilinszky vitte a szót. A háború alatt sokszor szidta a kormányt: „Azt a vacak márkát adják! Csak rongy az, nem pénz! Azzal fizetnek ki bennünket, amiért aztán semmit sem tudunk venni? Közben pedig a kormány az utolsó falat ennivalót is kiszállítja az országból!" Néha féltünk is: valaki beköp bennünket és megkérdezik, miféle gyűlést tartunk? Őt védte a mentelmi joga, de bennünket felelősségre vonhattak volna. Ő beszélhetett, mi meg hallgattuk. Bátor ember volt, az biztos. Mikor elmondtuk neki, hogy körül vagyunk véve kémekkel, azt válaszolta: a felderítőknek bátraknak kell lenniük! Nagyon kemény, szókimondó ember volt. Figyelmeztetett bennünket, hogy álljunk készen, ha lesz valami kiugrás a háborúból, támogassuk, most azonban még korán van, mert a tömeges jelentkezés az egész mozgalmat meghiúsíthatja. Aztán 1945-ben kaptunk egy értesítést, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre koporsóját Cegléden viszik keresztül. A menetet bandérium fogadta már Ceglédbercelnél, Cegléd is föl volt lobogózva. Először a Pesti úton, a Halmi-i'élç háznál álltunk meg, én üdvözöltem a megjelenteket, majd lelepleztük a ház falán azt az emléktáblát, amely máig Bajcsy-Zsilinszky ceglédi beszélgetéseire emlékeztet. Ebéd után a fő téren, a Kossuth-szobor mellett tartottunk nagygyűlést. Nagyon-nagyon sokan voltak, az emlékbeszédet itt is én mondtam. Emlékszem, így kezdtem: Kedves Bandi bátyám! Amikor utoljára találkoztunk, azt mondtad nekünk: úgy búcsúzzunk el egymástól, hogy talán többet nem is találkozunk. Most találkoztunk, de nem ilyen találkozóra számítottunk. Mi úgy reméltük, hogy akkor jössz el újra hozzánk, ha Magyarország újra szabad lesz. Amikor a gyászmenet tovább indult, minden templomban zúgtak a harangok, így búcsúztatta Cegléd Bajcsy-Zsilinszky Endrét? IV. Amikor a németek megszállták Magyarországot, a kisgazda párt beszüntette a működését, itt, Cegléden is csak titokban találkoztunk. Engem háromszor is behívtak katonának, de az volt a szerencsém, hogy akkor már öt kisgyermekünk volt itthon, így mindig leszereltek. Ide, Cegléd külterületére november 5-én értek el az oroszok. Én fehér zászlóval fogadtam őket, ők meg azt mondták: papa, ne fehéret, hanem pirosat hozzon! Féltünk tőlük, mert rossz hírük volt, minden rossz elterjedt róluk, ami csak az ellenségről elterjedhet. A rádióra azért haragudtak, mert tudták, hogy az uszította a népet ellenük. Ha rádiót találtak, azt kegyetlenül összetörték. De mi aztán megbarátkoztunk velük, mert a gyerekeket nagyon szerették. Az oroszok üresen találták a ceglédi Városházát, mert a polgármesterrel együtt sokan elmenekültek, még a katonák ideérkezése előtt. így történt, hogy Szalisznyó Jánost, a helyettes polgármestert hívatták be, ő vette aztán kézbe az ügyek intézését azokban a nehéz napokban. Üzent többünkért: ideje megalakítani a pártokat. Én is bementem a városba, először a szociáldemokra331