Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Szabó Róbert: A ceglédi Csala-família története

Fél év alatt kiadott 25 rendelete tartalmában is tükrözte hatáskörének szűkülését. Többnyire a mezőgazdasági termelés jelentéktelenebbnek tűnő kérdéseit szabályozta, de a hamvas gumipity­pang magját összeszedő gép üzembe állítását 120 és a gyapottermelés szabályozását elrendelő vég­rehajtási utasítást az ő feladata lett megjelentetni. 121 Ugyanakkor elrendelte az Agrobiológiai Inté­zet megalakítását is, amelytől sok segítséget remélt a kisbirtokosok számára. 122 Nem volt hivatalában ülő miniszter, bürokratikus apparátus kiküldése helyett - mint gazdako­rában - személyesen győződött meg a várható terméskilátásokról. Csak az önkéntesen szerveződő, a meggyőzés alapján született szövetkezetesítést tudta tiszta szívből támogatni. Attól tartott - s az események álláspontját igazolták - hogy az erőszakos mód­szerek alkalmazása a paraszti termelőkedv megcsappanását eredményezhetik. 123 SZÉLÁRNYÉKBAN 1949. június 10-én miniszteri megbízatása a választások után megalakult új kormány kinevezé­sével megszűnt. Az MDP számára már nem volt látszatra szükség, a koalíciós pártok képviseletét a Magyar Függetlenségi Népfront keretében „oldották" meg. Mint az új parlament tajga 1949. december 15-én a Belügyminisztérium költségvetésének rész­letes vitájában az előterjesztést ellenvetés nélkül elfogadta. 121 Beszédének hangvétele már nem emlékeztetett egy önálló párt képviselőjének hozzászólására. A parlamentben többet már nem szólalt fel, nem is interpellált mandátumának 1953-ban történt lejártáig. Úgy érzékelte, hogy Rajkhoz fűződő jó kapcsolata miatt „titoizmus" gyanújába került s az ÁVH megfigyelés alá helyezte. 125 Szerencsére aggodalma alaptalannak bizonyult, de minden politikai szerepléstől teljesen tartózkodott. AZ UTOLSÓ ÉVEK 1956-ban hazatért szülővárosába s belépett a helybéli „Az út a szocializmus felé" I. tipusú ter­melőszövetkezetbe. 126 (Családtagjai és földjeik akkor már öt évvel korábban a közös gazdálko­dást „választották".) Az 1956-os forradalom alatti tevékenységéről különböző verziók maradtak fenn. Unokaöccse emlékezete szerint a Független Kisgazdapárt újjászervezésekor „alacsony szinten" megkeresték s felkérték az együttműködésre. 127 Szűkebb családja állítása szerint Nagy Imre üzent érte, ő fel is utazott a fővárosba, de a miniszterelnökkel tárgyalni már nem tudott. 12 " 1957 januárjában a Ceg­lédi Földmunkások Szövetsége felkérésére delegációt vezetett Dögei Imre miniszterhez a földtu­lajdonlással kapcsolatos törvénytelenségek megígért orvoslása ügyében. Javaslatukat egy hónap múlva hatalmi szóval „elutasították". 129 A termelőszövetkezet felbomlása után az 1959-es újabb szervezésig egyénileg gazdálkodott. Öccsének és édesanyjának állandó zaklatásával kényszerítették be ismét a termelőszövetkezet­be, ahol üzemgazdászként egy szőlőültetvény vezetését bízták rá. 1964-ben hosszas rábeszélésre elvállalta a szövetkezet vezetését. Elnökként is a korábban megszerzett tudásra támaszkodott: ta­lajtérkép alapján határozták meg a termelhető növények vetésterületét. Irányítása alatt a leg­rosszabb adottságú szövetkezet a legjobbak közé kei-ült. 13 " 1968-ban nyugdíjazása után is évekig visszajárt dolgozni a Magyar-Szovjet Barátság Tsz-be. A Független Kisgazdapárton kívül más pártba nem lépett be: az MDP-be - többszöri sürgetésre - sem volt hajlandó belépni, „átigazolni". 319

Next

/
Thumbnails
Contents