Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Reznák Erzsébet: Fényképészek és műtermek Cegléden
onnan Szolnokra, majd Ceglédre költözött. Ügyes fényképésznek bizonyult, pedig Ceglédre érkezésekor a háború utáni idők biztos nem igen kedveztek az ilyenfajta tevékenységnek. Gyarmati, vallásos ember lévén, szombatonként nem dolgozott. Előttem ismeretlen hitével talán összefüggésben volt az, hogy megrendelői inkább a környékbeli falvakból (Csemő, Törtei, Ceglédbercel) keresték őt fel. Lehet, hogy éppen ottani hittestvérei révén terjedt el a híre ezekben a községekben? Egyik kartársa szerint igen érdekes és jellegzetes „árukapcsolás" révén is igyekezett Gyarmati jövedelemre szert tenni. A vele egy lakásbban élő testvére, művésznevén „Mimóza" nem csak a fényképek színezésében segített fivérének, hanem saját maga festett képeket is kínált a vendégeknek. A betérő megrendelő a fényképével együtt elvihette olajjal, pasztellel festett portréját is. Kaczúr Pál szerint „Mimóza' eközben gondoskodott a kellő, „művészi" hangulat megteremtéséről, így tette vonzóbbá az általa készített alkotásokat. Gyarmati 1951-ben, a helyi szövetkezet megalakulásakor a vezetőség egyik tagja lett. Azonban - bár szelíd, jóakaratú embernek ismerték - nem ez volt számára a megfelelő tisztség. Mindenkinek igazat akart szolgáltatni, de ehelyett sokszor inkább káoszt teremtett, nem volt képes összhangot teremteni a különféle érdekek között. Csendesen élt, csendesen temették el 1982-ben, sírja a református Öregtemetőben van. 83 1947-ban két új műteremmel gyarapodott a város. A tulajdonosok viszont régóta közismertek voltak városszerte. Az egyik fényképészt Kaczúr Pálnak hívják. Igazából nem itt kéne, hogy következzen az ő tevékenységének ismertetése, hiszen már 12 év fotóriporteri múlt állt mögötte, amikor úgy határozott, hogy tevékenységét műtermi fényképezéssel is bővíti. Elmondása szerint jól döntött, hiszen hamarosan a Szombathy és a Czeglédy név mellett az övé is fogalommá lett Cegléden. A Kaczúr Fotót szintén generációk sora ismerte és ismeri a városban: esküvői képei, iskolai tablói, családi és társadalmi eseményekről készült fotói sok házban megtalálhatók. A műtermen kívül készült riport, reklám, művészi fotói, diái szintén komoly mennyiséget tesznek ki, hiszen minden számottevő helyi eseményen igyekezett jelen lenni, túlzás nélkül mondhatom, hogy szinte mindenki ismeri s majdnem mindenkit ismer ő ebben a városban. Hosszú évekig ő vezette a Magyar Hirdető helyi kirendeltségét, itt szerzett tapasztalatait is felhasználta fényképészeti munkájában. Külön fejezete életének az az időszak, melyet az amatőr fényképészek mozgalmának, életének irányításában, szervezésében töltött és tölt el. Szerkesztette és írta kiadványaikat, rendezte kiállításaikat, személy szerint neki is köszönhetők azok az eredmények, melyekre bármely vidéki város büszke lehetne. Egy, 1992-ben rendezett, a ceglédi amatőrök képeiből összeválogatott emlékkiállítás bárkit meggyőzhetett arról: ebben a városban a maga idejében kedvezett a légkör mindazoknak, akik a fényképezést választották kedvtelésül! A helytörténet eddigi adatait gazdagítaná az, aki egyszer megírná a ceglédi amatőrök történetét! Kaczúr Pál talán majd erre is sort kerít. Mert miközben ő maga is szerepelt és szerepel hazai és külföldi kiállításokon, lelkesen gyűjti a városbeli fényképészek (amatőrök és hivatásosak) dokumentumait, emlékeit, felvételeit. Gazdag gyűjteményére, de még inkább gazdag szakmabeli tapasztalatára e tanulmány oldalain többször hivatkoztam, a szakkifejezések pontos leírásával, a kisebb-nagyobb fortélyok feltárásával nagy segítségemre volt e sorok írásánál. Kaczúr Pál napjainkban a Kossuth Művelődési Központ „Látomás" nevű Színesfényképezők Baráti Körét vezeti, szervezi programjait. Szerencsére, munkakedve változatlan, energiája kifogyhatatlan, legutóbbi, 1992. végi kiállítását a Városi Könyvtár szervezte meg, a barceloniai olimpián készült fotóiból. 8,1 De térjünk vissza most 1947-hez! A másik 1947-ben megnyíló „új" műterem is régi volt. A „Czeglédy Testvérek Fotóstúdiójában,, apjuk örökségét vette át a két fiú, Tibor és Sándor. Némi gyakorlatuk volt a fényképészet terén, 294
