Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Reznák Erzsébet: Fényképészek és műtermek Cegléden

Kaczúr Pál (Liigosi Lugofelv. Kaczúr Pál tul.) hiszen volt idejük apjuk és anyjuk mellett elsajátítani az alapokat. Önálló tevékenységük mégsem mondható sikeresnek. Része volt ebben a szövetkezet megalakulásának - bár az alapítás fő szószólója éppen a két Czeglédy fivér volt. Az új társulás azonban az ő előzetes elképzelésüket sem igazolta, így hamarosan otthagyták a műtermet és a várost. Tibor továbbra is a szakmában maradt, de Budapesten, az ottani szövetkezet sokszorosító laborjában folytatta tevékenységét. Sándor a színészi pályát választotta, a veszprémi Petőfi Színház színpadán érte a halál a 70-es évek végén.

H5 Ezzel végére értünk a szemlének, azonban a korszak jellegzetes fényképészeiről még szólni kell. A vándorfényképészekről, akik leginkább vásárokban, piacokon, sétatereken, üdülőhelyeken ütötték fel a tanyájukat, hozzátartoztak a sokadalomhoz. Kisebb-nagyobb körzetet jártak be, vásárról vásárra vándoroltak. Percek alatt fölállított sátruk előtt hangos szóval hívogatták a nézelődőket s mivel áraik megfizethetők voltak, a cselédek, béresek, napszámosok is könnyebben „elcsábultak", ezt a fajta luxust még ők is megengedhették maguknak. 5-10 perc múlva már vihették is a fotográfiát, ami ugyan nem mindig volt éppen a legjobb minőségű, de emléknek megfelelt. Egyszerű, de célszerű kellékek, szerény, de biztos jövedelem: ezek tartották életben a vándorfényképészek „céhét". Idejük lejárt, eltűntek mindörökre, a technikai fejlődés új korszakot nyitott a történetben. Legyen ez a sor az ő emlékezetüknek szentelve.

86 Befejezésül még egy adat idekívánkozik: 1951-ben megalakult a Cegléd és Környéke Fényképész Kisipari Termelőszövetkezet 5 műteremmel.

87 Ez azonban már egy másik történet. 295