Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Reznák Erzsébet: Fényképészek és műtermek Cegléden

kozva, most azonban óhajtanék tovább is Czegléden lakni ugyancsak a fennebb említett művelettel foglalkozni." Az engedélyre azonban egy darabig még várnia kellett, a ceglédi tanács elé ugyanis ilyen kérvény addig még bizonyára nem került, tanácstalanságukban tehát az alispánhoz fordultak. Kérdéseikre végül egyenesen a minisztériumból érkezett állásfoglalás: „A fényképészet művészet levén nem tartozik az 1884. XVIII. te. rendelkezései alá és ennélfogva iparigazolvány nélkül szabadon gyakorolható. Az osztrák illetőségűek valamint a velünk szemben a viszonosság elvét alkalmazó bármely kül állam polgárai is ipart hazánkban hasonló feltételek mellett űzhetnek, mint a magyar honpolgárok." „Erste fotografische Anstallt von A. Petritz in Czegléd, Eisenbahngasse No. 10." - hirdette nagyon szép fényképei nagyon szép hátlapján Petritz. Felmerül a kérdés azonnal: mégsem Hain az első? Egyáltalán: mennyiségi sorrendet akart Peinte kifejezni, vagy minőségit? Sajnos, a többi kérdés is nyitott: meddig maradt, hova ment Petritz? Tehetségéről, pontosságáról bárki meggyőződhet, aki megnéz egy általa készített fényképet. A Kossuth Múzeum három Petritz-ieWétele a gyűjtemény legszebb darabjai közé tartozik.

49 Majdnem 10 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 1893-ban bizonyíthatóan újabb fényképész neve bukkanjon fel Cegléden. Hogy addig működött-e műterem a városban? - senki sem tudja. Az akkor felbukkanó név viselőjéről, Révairól sem tudni többet, mint egy rövid hírt, melyben bejelenti távozását: „Miután az üzleti viszonyok helyből távozni kényszerítenek, nem mulaszthatom el, hogy a t. közönségnek irántam tanúsított pártfogásáért köszönetet mondjak" - búcsúzik a Czegléd с lapban s szavaiból némi keserűséget hallok ki. Bizonyára nem ment neki a bolt, ezért kellett más hely után néznie. Keresztnevét sem tudjuk, de ugyanígy ismeretlen ceglédi műtermének címe és további itteni tevékenysége.

Sü 1894 Szmrecsányi Miklós éve. Nyughatatlan ember lehetett, ezt bizonyítja ceglédi esete is. 1884-ben Szegedről érkezett, először Szágerné házába, a Vasút u. 32-be, de 3 év múlva (1897) a Gombos udvarba költözött, majd újabb 3 év elteltével (1900) mint újonnan visszatért, immár a Szegfű utcából jelentkezett. Ezek szerint 6 év alatt legalább három városban dolgozott s Ceglédnekmind a három, akkoriban létező műtermét kipróbálta illetve az egyiket, a Gombos udvarbelit ő alapította. Tegyük hozzá: bizonyára csak töredéke mindez pályafutásának. Nem könnyű ezek után eldönteni: ügyes üzletember, élelmes vállalkozó volt-e, aki meggazdagodott a változtatásai során vagy épp ellenkezőleg: azért fogott mindig újabb munkába, mert az előzővel csődbe jutott. Anton Petricz felvétele (A képen Gaál Imre és felesége. 85.8.14.) 2 79