Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Reznák Erzsébet: Fényképészek és műtermek Cegléden

Reznák Erzsébet: (Kossuth Múzeum, Cegléd) FÉNYKÉPÉSZEK ÉS MŰTERMEK CEGLÉDEN A XIX. század bővelkedik a korszakalkotó találmányokban, ez az időszak számos, napjainkban nélkülözhetetlen technikai eszköznek vetette meg az alapjait. Nem túlzás a minősítés: az ekkor szárnyra kapó tudomány és technika valóban forradalmi változást idézett elő az emberiség történetében. A fényképezés páratlan karrierje is a XIX. században kezdődött. A francia Daguerre 1839-ben tette közkinccsé felfedezését, de ez csak a kezdet volt.

1 A találmányt születése percétől kezdve páratlan érdeklődés kísérte szinte az egész világon, mind a feltalálók, mind a felhasználók részéről. Az eredeti ötletet rövid idő múlva tovább fejlesztették, módosították, tökéletesítették. Azonban bármennyi változás is történt időközben, a fényképezés alapelve változatlan maradt: egy belül sötét, egyik oldalán résnyire nyitott doboz előtt álló személy, táj, tárgy képe a fény segítségével a dobozba helyezett fényérzékeny lemezre rajzolódik. Találó tehát az elnevezés: FÉNYKÉP, (Lichtbild, photograph, photographie), hiszen az igazi szerző az a FÉNY.

1 A találmány rendkívüli jelentőségét nem szükséges hosszasan magyarázni: új korszakot nyitott az emberiség technikai történetében. A fényképezés története hosszú múltra tekint vissza s bizonyára soká fog lezárulni, hiszen ez a technikai eljárás ma is szüntelenül megújul s még hihetetlen változások várnak rá. Már a kezdeteknél felmerült azonban a kérdés: mire jó a fényképezés? Új művészet? Szórakozás, vagy pénzkereső foglalkozás? A vita máig tart s igazából eldönthetetlen, mert minden nézetnek megvannak a maga megszállott képviselői és ellenzői. Ez a dolgozat a fényképész iparosok tevékenységéről szól, közülük is a ceglédi fényképészek emlékét szeretném ily módon felidézni s megörökíteni. A FÉNYKÉPÉSZ IPAR Magyarországon először 1872-ben, majd 1884-ben rendelkezett törvény az ipar gyakorlásáról. Azaz a fényképezésről nem rendelkeztek ennek a törvénynek az alkotói, hiszen a példaszerűen liberális szellemű utasítás mindenféle iparág gyakorlását csupán a helyi elöljáróság előtti bejelentési kötelezettséghez kötötte.

3 Bár 1884-ben már jóval szigorúbbak voltak a törvényhozók, a fényképezésről továbbra is azt állapították meg, hogy nem tartozik a törvény hatálya alá, mivel művészet, nem pedig ipar. Majd csak 1922-ben, illetve 1931-ben szigorították meg a feltételeket s kötötték képesítéshez a fényképészet gyakorlását is/' Egyszersmind több szakmára bontották: felvételező, laboráns, retusőr, nagyító szakma alkotta ettől kezdve a fényképész mesterség négy alkotóelemét. A törvényi szabályozás szigorodása azt jelzi, hogy érdemes volt fényképészettel foglalkozni. Hiszen élelmes vállalkozók rendkívül gyorsan felfedezték a kínálkozó alkalmat: némi fényképészeti gyakorlat, könnyű pénzszerzési lehetőség! Rajtuk kívül szükség volt természetesen a megrendelőkre is, akik igényt tartottak az új és szokatlan szolgáltatásra s meg is tudták fizetni annak árát. 265