Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Reznák Erzsébet: Fényképészek és műtermek Cegléden

Nagy lehetőségeket hordozó technikai találmány, szellemi és anyagi tőkével rendelkező befektető - fizetőképes kereslet, az újdonság iránti élénk érdeklődés: minden korban ez a bevált recept, ha egy iparágat vagy egy szolgáltatást fel akarunk virágoztatni. Érdemes elidőzni a megrendelők igényeinél egy percre, mert ezek nagyon fontos szempontok voltak a fényképészet gyors és sikeres karrierjének megalapozásában. Mi volt az, ami a vevőt arra késztette, hogy fényképet csináltasson? A fénykép halhatatlanná teszi az embert és az alkalmat; hasonlatos a „magas", magukra valamit adó társadalmi körök fontos „rangjelzőjéhez", a családi festményhez, viszont annál jóval olcsóbb; újszerű ajándék; megfelelő lakásdísz; megismételhető; sokszorozható. E megfontolások nagy része döntő szempont volt azok számára, akik fényképezőgép elé álltak és a fényképészek figyelembe is vették ezeket az igényeket szolgáltatásaik összeállításánál.^ Miközben a fényképezéssel új iparág született, maga is új „műfajt" teremtett az újszerű szolgáltatások terén. A reklámra gondolok, mellyel a fényképészek (is) becsalogatták a megrendelőt s a reklámfotóra, mely más iparágaknak is a segítségére sietett. Az eddig ismert első hazai dagerrotípia 1840-ben készült el, 1841-ben megnyílt az első hazai fényképészműterem a fővárosban, az 50-es évek pedig már a vidéki elterjedés esztendői voltak. A 60-as évektől kezdve egy új eljárás alapvetően átalakította, leegyszerűsítette, egyszersmind a feledés világába utalta Daguerre találmányát - ezzel Magyarországon is kezdetét vehette a tömeges alkalmazás. Az igazi virágkor azonban a múlt század végén kezdődött, ez egyben a fényképezésnek mint iparágnak a megszületését is jelentette. A Kossuth Múzeum történeti dokumentációs gyűjteményében közel ezer fényképet őrzünk. Ezek alapján készült ez a dolgozat, segítségükkel végig kísérhető a ceglédi fényképészek és a műtermek története. FORRÁSOK Mindenekelőtt az Olvasó figyelmébe ajánlom azokat a forrásokat, melyeknek részletes tanulmányozása nélkülözhetetlen a további kutatáshoz: 1. Az iparlajstromok. Ezek az adott település kereskedőinek, iparosainak legfontosabb működési adatait őrizték meg. 2. A helyi újságok. Hirdetési rovatuk fölbecsülhetetlen értékű a téma szempontjából, de szinte valamennyi hírük tartalmazhat idevágó újdonságot. Conradt Vilma felvételének hátoldala (90.19-2) 266