Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Kocsis Gyula: Adatok Cegléd történeti demográfiájához a 18. században, különös tekintetel a katolikus beköltözésre

A Laslett-rele háztartástipológia a következő fő csoportokat különíti el:

1 1. egyedül élő, a. özvegy b. nőtlen, hajadon 2. nem család háztartás, 3. egyszerű családos háztartás, a. házaspár b. házaspár gyermekkel с özvegy ffi, nő gyermekkel 4. kiterjesztett családos háztartás, a. fölfelé kiterjesztve b. lefelé kiterjesztve с oldalirányban kiterjesztve d. kombinációk 5. többcsaládos háztartás, itt az egyes alcsoportokat mos nem említem, mert a dikális összeírás „személyek" rovata nem teszi lehetővé az ilyen részletességű bontást. A „persona" rovat adatainak értelmezése során a következő bizonytalanságokkal kell számolnunk: 1. Az egyszemélyes háztartások lehetnek l.a. és b., 2., valamint 3-е. típusba tartozók is. 2. A háromszemélyes háztartások lehetnek 3.b. és A.b. típusba tartozók is. Ezeket a bizonytalanságokat nem áll módunkban megszüntetni, a lélekösszeírások vizsgálatának később bemutatandó eredményei alapján azonban valószínűnek tarthatjuk, hogy az egyszemélyes háztartások túlnyomó többsége a 3-е típusba tartozott. A háromszemélyes háztartások pedig nem rekonstruálható módon oszlottak meg a 3-b és a 4.b típus között. Ezen fenntartások és bizonytalanságok ismeretében a háztartástípusok alábbi megoszlását állapíthatjuk meg az 1730-as, 1740-es esztendőkben, (lásd a 3. és 4. táblázatot) A megoszlás nagyfokú megegyezést mutat az 1770-es években a katolikusok körében megfigyelt gyakorisággal. 7. A KATOLIKUSOK HÁZTARTÁSSZERKEZETE A LÉLEKÖSSZEÍRÁSOK ALAPJÁN

38 A ceglédi Római Katolikus plébánia irattárában egy vaskos fólió kötetbe kötve őrzik a három különböző esztendőből (1773, 1776 és 1782) fentmaradt „conscriptio status animarumot". A kötetbe valószínűleg utólag, 1782 után, de még a XVIII. században másolták be a három összeírást. Erre utal az egyforma írás, a rovatokat elválasztó voanalzás egységessége, valamint az, hogy a helyszíni felvétel során óhatatlanul jelentkező törlések, javítások hiányzanak. Az összeírások mindhárom esztendőben a házak sorrendjében haladva, sorszámozás nélkül jegyezték fel a katolikus és az evangélikus népességet. Az 1782. évi összeírás a városban élő néhány görögkeleti vallású személy adatait is közli. Az egyes lapok alján, majd az egyes összeírások végén külön összesítették azokat, akik a megfelelő kort elérvén hitoktatásban részesültek, és így magukhoz vehetik a szent áldozatot, illetve azokat a kisgyermekeket, akik még nem áldozók. Ezen kívül külön feltüntették a bérmáltakat is.

w 257