Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Kocsis Gyula: Adatok Cegléd történeti demográfiájához a 18. században, különös tekintetel a katolikus beköltözésre

Az összeírok az egyes háztartások leírását a ház tulajdonosának megnevezésével kezdték. A címzést követően megismételték a háztartásfő nevét, megadták az életkorát is, majd következett a háztartás tagjainak, valamint életkoruknak felsorolása. Az összeírás az esetek túlnyomó többségében feltünteti az összeírt személyek viszonyát a háztartásfőhöz (felesége, fia, lánya, testvére, szolga, szolgáló, segéd, inas). Ezen viszony meghatározása alól rendszeres kivételt képeznek azok a személyek, akik a háztartásfő affinális rokonai lehetnek, illetve a külön zsellérháztartást (itt a zsellért lakó értelemben használják) képező nem rokonok. Az egyes háztartások típusba sorolását tehát megelőzte annak részletes vizsgálata, hogy a zsellér háztartásfő neve, életkora alapján lehet-e a háztulajdonos háztartásfő affinális rokona (veje, apósa, anyósa, sógora). A háztartástípusok szám szerinti és százalékos megoszlását az 5. sz. táblázatban mutatom be. A más területen elvégzett vizsgálatokhoz hasonlóan'

10 Cegléden is igen alacsony volt az egyedülélők aránya és ez az arány erősen csökkenő tendenciát mutatott a vizsgált időszakban. Ennek hátterében az húzódik meg, hogy az 1773-as összeírásban még számos jobbágy- és zsellérháztartásban jegyeztek fel „advenákat". A többnyire szláv családnevű jövevények egy része egyszerű családos háztartást képzett, de közülük kerültek ki az egyedülélők is. A béres-szolgák mellett ők alkották azt a csoportot, amely a későbbi években már nem található, illetve nem azonosítható. Feltehetően továbbköltöztek, vagy más, helyben kialakult névvel beolvadtak a ceglédi társadalomba. A század első felében a dikális összeírások „ridegjei" képezték az ennek megfelelő, de nem elkülöníthető csoportot. A nem család háztartások csak egy töredékét képezték az összeírtaknak. Általában olyan árva testvérek, özvegyek (férfiak és asszonyok) kerültek ebbe a csoportba, akiknek egymáshoz, illetve a háztartásfőhöz fűződő rokoni kapcsolatuk meghatározhatatlan volt. A három időpontban előforduló összesen 10 ilyen esetből kettőről tudjuk, hogy a céhes iparosok közé tartoztak. 1773ban két német családnevű férfi testvér alkotott egy háztartást, amelyben még egy inas is élt. 1776ban pedig egy armalista nemes csizmadia - az összeírás szerint nőtlen - élt egy háztartásban egy szolgálóval. A dikális összeírásokban ez a csoport is szükségszerűen összemosódik az egyszemélyes háztartások más típusaival, azonban éppen a léleköszeírásokból vélhetjük, hogy nem lehettek jelentős számban. A katolikus népesség 60-70%-a egyszerű családos háztartásban élt. Az egyszerű családos háztartások hasonló aránya figyelhető meg a század közepén a dikális összeírásokban is a városi népesség egészére vonatkozóan. Az egyszerű családos háztartások háromnegyed részét a gyermekeikkel élő házaspárok tették ki a lélekösszeírásokban. A fennmaradó negyedrész nagyobbik felét a gyermektelen házaspárok alkották, akik főleg 50 év fölöttiek, vagy egészen fiatalok voltak. Ez utóbbiak gyakran affinális rokonként képeztek külön családmagot. A bonyolult háztartások (kiterjesztett és többcsaládos) mintegy 24-26%-át tették ki a ceglédi katolikus háztartásoknak. Ez a mennyiség hozzávetőlegesen fele-fele arányban oszlott meg a két típus között. A század közepén ezek a háztartástípusok még csak 13-16%-kal voltak jelen a városi össznépességben. Nem tartom valószínűnek, hogy az összetett háztartástípusok 1770-es években megfigyelhető nagyobb gyakorisága a katolikus felekezethez kötődne. (A lélekösszeírással ez vizsgálható, míg a dikális összeírások elemzésénél nem lehetett a felekezeteket elkülöníteni.) Annál inkább nem, mert ezen háztartástípusoknak a ceglédi katolikusok körében megfigyelhető százalékaránya még így is lényegesen alatta marad mind a Duna menti, mind a tiszántúli (túlnyomórészt református magyar) falvakban megállapított gyakoriságnak. Közel áll viszont a Buda környéki (német és szlovák nemzetiségű, katolikus) falvakban tapasztalt megoszláshoz.

41 A kiterjesztett családos háztartások közül a felfelé kiterjesztett típus a leggyakoribb, amikor a házas, családos gyermekekkel együtt élő özvegy szülőket írnak össze. A dikális összeírásban az ellenkezőjét, a lefelé kiterjesztett típus gyakoriságát tapasztalhatjuk. Ebben közrejátszhat az, hogy az összeírok eltérő szempontok alapján közelíthették meg a kérdést és rögzítették a háztartások adatait. További okként vehetjük számba azt a tényt, hogy a dikális összeírásokban nem tudunk 258