Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Kocsis Gyula: Adatok Cegléd történeti demográfiájához a 18. században, különös tekintetel a katolikus beköltözésre
„pápista megszállásáról" beszél, Novákszcnni pedig a (feltételezett) megszállás céllal történt: „...ékesen bizonyítják az apácarend szándékát: a katolikus jövevényekkel felhígítani a többségében református communitast, s hatalomhoz juttatva őket, megtörni a mezővárosi egységet, autonómiát". 2 ^ A szervezettség feltételezése pedig egy, a katolikus plébánia irattárában őrzött kéziraton alapul. Hübner Emil megfogalmazása szerint a tiszttartó „Szalmaister Miklós volt az, aki az 1743 körüli években számos katolikus jobbágyot telepített a városba". 25 A kézirat, amely a „Deductio operis praeliminaris Visitationis Canonicae" címet viseli az 1820-as évek végén keletkezhetett, ugyanis Hübnermég az 1825. évi templomszentelés körülményeiről szólva is erre hivatkozik. Valószínű tehát, hogy nem egykorú feljegyzés szól a szervezettségről, hanem a későbbi hagyomány vélte ilyennek a katolikusság megjelenését a városban. Hühner Emil a következőket írta az 1740-es évekről: „Ezen lakosok hitéletéről gondoskodni kellvén a város leányegyházként Abonyhoz csatoltatott... két éven (1744-45) keresztül Berkai Dánielferencrendű szerzetes a kecskeméti zárdából szolgáltatta a szent misét... a váci püspök... 1746-ban elrendelte a parochia felállítását..." 2b A fentiekből az tűnik bizonyosnak, hogy az 1740es évek közepén már szerveződni kezdett a katolikus közösség is, amely hitélete kereteinek kialakításához segítséget kapott a (katolikus) földesúr helyi tiszttartójától. 27 A korábban már többször idézett összeírások név szerinti vizsgálata azonban lehetővé teszi, hogy egy kicsit részletesebb képet kapjunk a katolikusok beköltözéséről. A kutatómunka során megkíséreltem, hogy az 1773-as katolikus lélekösszeírásban előforduló családneveket a korábbi összeírásokban megkeressem. Már az 1717. évi városi számadáskönyv összeírásában megtalálható volt egy ilyen családnév (Mácsai Istváné). Az 1726-os dikális összeírás végén felsorolt, új jövevény 27 személy közül pedig három vélhető katolikusnak a családneve alapján (Lovas András, Lovas Istók és Kun András). Az 1733-as összeírásban pedig mintegy 20 ilyen személyt találtam, már köztük volt H(atvani) Szabó János kézműves, akiről 1744-46-ban azt jegyezték meg, hogy ő a katolikus eklézsia kurátora. A keresés során nem vettem figyelembe az 1770-es években mindkét felekezet körében nagyon gyakori családneveket ( Tóth, Szűcs, Szabó, Varga, Kis, Juhász), de nem kizárt, hogy közöttük is voltak katolikusok. Azl744-46-os összeírásban pedig legkevesebb ЗО-35-re tehető a katolikus családok száma. Az 1745-49 között katolikusnak keresztelt gyermekek szülei közül pedig 60-65 személyt sikerült megtalálnom az 1749. évi dikális összeírás háztartásfői között. 28 Azaz a háztartásoknak (bele értve a zselléreket is) mintegy 10%-a lehetett ekkor katolikus. Összegezve a fentieket azt mondhatjuk, hogy a XVIII. század első felében (1717-től igazolhatóan) folyamatosan költöztek be Ceglédre katolikus vallású személyek, családok is. Ezen migráció eredményeként 1750 köiűl a ceglédi háztartások legkevesebb 10%-a már katolikus volt. Létszámuk azonban folyamatosan és egyenletesen, nem pedig ugrásszerűen növekszik, ami természetes folyamatra, nem pedig szervezett telepítésre utal. Szervezett katolikus betelepítésről más okból sem beszélhetünk: 1720 és 1749 között a városban összeírt háztartások száma mintegy 300zal nőtt (402-ről 692-re). De ennek az igen jelentős (73%-os) növekedésnek csak mintegy 1/4-1/5 részét (20%-át) tették ki a katolikus háztartások, amint ezt a keresztelési anyakönyvek és a dikális összeírások neveinek összehasonlításával valószínűsíteni lehetett. Szervezett és meghatározott célú telepítés során a felekezetek aránya bizonyára más megoszlást mutatna. Petrócinaka térképvázlaton is közölt eredményei, valamint a helynevekből képzett család- és ragadványnevek ÉszakPest és Dél-Nógrád területét jelölik ki a beköltözött katolikusok származási helyeként. Az egyházi földesúr által szervezetten meghirdetett telepítési akció pedig bizonyára kiváltotta volna az általa hátrányosan érintett kis- és középbirtokos nemesség tiltakozását. A „pápistaság" számaránya a városi népességen belül a század második felében tovább növekedett és az 1780-as évek elejére elérte a 35-38%-ot. 29 241
