Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Máté Bertalan: A legelőelkülönítés, tagosítás és a földesúri szolgáltatások néhány kérdése a községi úrbéri peranyag alapján (Gomba, Monor, Pilis)

Ugyanis pótlásként minőségben, fekvésben megfelelő rétet nem adhat a földesuraság a beltelki hiányok helyébe, az osztályzat szerint rossz minőségű szántóból kell tehát az erre jogosultakat kielégíteni. A föld minőségére való tekintettel és arra, hogy milyen minőségű beltelki hiányt kell pótolni, igazságosnak véli mind a földesúr, mind a tiszti pártfogó, hogy nem a kevesebb négyszögöles holdakat, hanem a fentírt 1200 négyszögölest kell a számításnál alkalmazni. A néhány sorral feljebb, összegzés formájában tárgyalt dokumentum

85 idevágó pontjaihoz képest ez tehát javulást, területnövekményt jelentett a település lakói számára. A korábban csak érintőlegesen emlegetett kenderföldek is szóba kerültek a dokumentumban. Külön pont foglalkozik azzal, hogy a jelenlegi (1843) ún. „kenderes allya" fekvése miatt célszerűtlen és alkalmatlan e funkció betöltésére, már csak azért is, mert a jobbágyok szántóföldjei közé esik. Továbbá, hogy a földesuraság részére eső földektől is elkülönüljön, az a javaslat, hogy a két szabad telek utáni rétjárulékot engedjék át erre a célra. A település központjában álló és útban levő kocsmaépület elbontása után, mint láttuk, az uraság két hold földet szándékozott a közönségnek átengedni. Iratunkban ezen kívül igény van arra is, hogy az időszakos kocsmáltatási joggal is bíró lakosoknak a földesúr a faluban „egy szabad rendelkezés alá eső egy rész ház helyet" jelöljön ki, az italmérés jogának gyakorolhatóságára. Igen figyelemre méltó tartalmú pont is bekerült a tiszti pártfogói fogalmazványtervezetbe. A többitől igen lényegesen különböző kívánság távolról az „oskolás gyermekek" részére gazdasági gyakorlóterül átengedendő terület-igényhez hasonlítható. Mint meglehetősen egyedi, egyáltalán nem szokványosnak tekinthető tervet, idézem: „5ör Nem fogja kissebíteni a nemes lelkű káptalan köz jó iránti ...(?) ha azon kedvezményekhez mellyekkel a nép nevelőit vallás különbség nélkül... egy annak idejében alkotandó Kisdedovointézet javára legalább 10 v 12 Holdat a kép(?) ... ki a közlegelőből hogy annak évenkénti haszna vételéről a Község pontosan számolván tőkésítendő jövedelméből maga a kívánatos intézkedés létre juthasson - amire kötelességének tartván pártfogó Fő Ügyész a Mélt Uraságot ereszben hivatalossan kérni..." Arról, hogy az egyébként is terjedelmesnek vallott közlegelőből erre az igen érdekes, közösségi célú intézmény létrehozására juttatott-e az uraság földterületet, hallgatnak a források. Igen figyelemre méltó az, hogy a terv szerint egy „modern" létesítmény létrejöttét a feudális alapból képzett tőkejövedelemből képzelték el és fenntartását is így látták biztosítottnak. A fogalmazvány 7. pontja szintén érinti, hogy a közösség részére a földesuraság által a tagosításkor a közlegelőből - illetve annak terhére - „legalább 120(?) hold hagyattassék fent. -" A számszerű összeg utólag átírt formában szerepel. Az első számadat minden bizonnyal 100 lehetett, ezt módosíthatták később 120-ra. Legfeljebb azonban 10, illetve 12 holdról lehetett szó. Az adat nyilvánvalóan téves. Ez a terület tégla és vályogvetésre, építkezési anyag kitermelésére, egyébként pedig baromfilegeltetésre szolgálna. Ebben a pontban hivatkozás történik arra, hogy „...amint erről (utóbb beírva ide a „kenderáztató helyek" is. M.B.) a Tisztelt Földes Uraság egyességi tervében - a tervhez csatolt Combinatorium ellenében - nem tétetik..." említés. Éppen ezért a tiszti pártfogó a Combinatoriumban feltüntetettek megadását kéri. Itt emlékeztetni kell arra, hogy a baromfilegelő és egyúttal anyag- és homoknyerő helyek ügyére a már korábban vizsgált, 1842-43-ban íródott, a földesúri egyezség-tervezetekben bizony kitértek,

86 a fenti állítással ellentétben. Az elemzett iratok közül a kenderáztatókat azonban valóban nem vagy csak igen szűkszavúan és távolról sem pontosan említik. A kenderföldek ügyére csak az 1843- július 6-án kiadott egri káptalani tervezet-másolat utal.

87 ' Az itt vizsgált, 1843- június 18-i dátumozású fogalmazvány érinti a jegyzői hivatalok illetményeit is. A 8. pontban leírt szöveg úgy értelmezhető, hogy az uraság a fő- és aljegyzőnek illetve fő- és aljegyzői hivatalnak külön-külön egy-egy egész telki állományt juttat - ingyenesen - a tagosításkor. 204