Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Máté Bertalan: A legelőelkülönítés, tagosítás és a földesúri szolgáltatások néhány kérdése a községi úrbéri peranyag alapján (Gomba, Monor, Pilis)

Az egyezség-tervezet mindkét változatában történik rá utalás, igaz, hogy a „B", azaz későbbi variánsban áthúzva szerepel, így: „Végre ami illeti a helységnek pinczék iránti kívánságát, csak azon helybeli gazdáknak jelöltessen ki pinczehely, akik szőlőt bírnak, hogy a' szerint a' bor dézsma törkölyöstül vétethessen ki." A „B" változat úgy fogalmaz, hogy a monori hegyen szőlőt bíró gazdák a pincehelyhez ingyen jutnak, ahová (itt feltehetőleg a kialakítandó bortároló helyiség értendő. M.B.) kötelesek lesznek boraikat behordani „...a Földes Uraság könnyebb dézsmálhatása végett is..." 79 Különbség van a közösen használandó vályogvető és homoknyerő helyekre vonatkozó pontoknak a két változatban leírt szövege között is. Még az „A" változat szerint a földesúr által meghatározandó helyen 10 hold földet jelölnek ki a jobbágyok és zsellérek számára közösen, úgy, hogy ebből 5 hold a falu felső (ez a terület „agyagos", azaz löszös talajú M.B.), 5 hold pedig a település alsó részén feküdjön (talaja homok).

80 Egyébként az így kijelölt 10 hold terület libalegelő céljaira szolgál majd. A későbbi változat szerint (amelynek utolsó pontjait már más kéz vetette papírra) szükség van a helységhez közel fekvő területen építkezési anyag nyeréséhez, vályogvetést lehetővé tevő és töltéshez használható agyag és homok kitermelésére használható térségre. Ugyanez az irat még ezen felül tartalmazza azt, hogy a földesúr a jobbágyoknak és zselléreknek 10-10 holdat jelöltet ki, hogy azok ezt „...libamezőnek tekintve baromfi legelőnek közössen használhassák." Kétségtelen, hogy a pontok szövege mind a területek nagyságában, mind funkciójukban többé vagy kevésbé eltér egymástól. Mindkettőben a cél kettős: az építkezéshez szükségesek agyag- és homokbányák, amelyekből a lapos részek feltöltéséhez is anyagot lehet nyerni, másodlagos funkciójuk szerint a település összlakossága aprójószágainak legelőjéül is szolgálnak. Tekintve, hogy tervezetekről, javított, módosított variánsokról van szó, a területek méreteire vonatkozó adatok különbözhetnek egymástól és a majdani valós állapothoz csak kiinduló pontként vehetők figyelembe. (A későbbiekben - többek között - erre is visszatérek. M.B.) A tervezet „B" változata a katolikus és a református temetők helyzetét is érinti. A megállapítás szerint a szabálytalan temetkezések miatt sem felelnek meg a vonatkozó rendeleteknek és a „kiszabott évek" leteltével sem lesznek használhatók. A földesuraság vállalja, hogy a saját rendelkezésére álló földjeiből mind a két felekezet számára minden fizetség nélkül enged át megfelelő nagyságú területet. AZ ÚRBÉRI PER HELYZETE 1843 NYARÁN A korábbi tervezetek, egyezkedések eredményeit rögzítő, 1843- július 6-án Egerben, Harmos László kanonok, dékán által saját kezűleg aláírt és a káptalan pecsétjével hitelesített másolat alig tér el a fentebb már ismertetett dokumentumok pontjainak tartalmától. Mivel ez az irat az, amely minden kétséget kizáróan az 1837-ben az úriszék előtt megkezdett rendezési per hat év alatti „eredményeit" foglalja magába, tartalmának rövid ismertetése indokoltnak látszik. Annál inkább szükséges ez, mert olyan problémás adatok is szerepelnek benne, amelyek még további évek múlva is vitákra szolgáltattak alapot.

81 Ezzel az irattal közel egyidőben, 1843. június 18-án Pesten keh a perrel kapcsolatos, a helység tiszti pártfogója által fogalmazott dokumentum.

82 Ennek pontjaiban szerepelnek a per korábbi szakaszaiban felmerült olyan lehetőségek és tervek is, amelyeknek csak itt van nyoma. Összegezve tehát az 1843. július 6-án hitelesített „örökös egyezség" tartalmát a következők állapíthatók meg. 202