Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Máté Bertalan: A legelőelkülönítés, tagosítás és a földesúri szolgáltatások néhány kérdése a községi úrbéri peranyag alapján (Gomba, Monor, Pilis)

Ez, а „В" változatban fentebb említett pontnak ellentmondani látszik. Az ellentmondást segít feloldani az „Észrevételek" szintén előbb említett megjegyzése. A fogalmazáskor ezek értelmében fő- és aljegyzőről nem lehet szó, mert csak jegyző, jegyzői hivatal létezett, azaz az ügyeket egy személy látta el. Ennek a hivatalnak személyi bővítése csak a jövőre nézve, igényként merült fel, tehát csak a telkiilletmény rendelkezésre bocsátása esetén volt lehetséges. Ez a korábbi állapothoz képest, azaz évi fizetség fejében bírt jegyzői illetményhez viszonyítva, minden bizonnyal a járandóság területének növekedésével is együtt járt. Egy másik közérdekű kérdésben mindkét változat szó szerint megegyezik. Ez azt tartalmazza, hogy a település mindkét felekezetű (értsd: református és katolikus) iskolás gyermekei számára „...hogy a' tanítástól szabad napokon gyümöltsök, és plánták nemesítésére szóval a' czélszerűbb gazdálkodás módjára oktattathassanak" a településhez közeli helyen jelöljenek ki 2-2 hold területet a korábban emlegetett földekből. Az természetesen nem állapítható meg, hogy ez a passzus ki(k)nek a fejében fogalmazódott meg, illetve esetünkben nem ismert az sem, milyen, térben közelebbi-távolabbi példa irányította a gondolatokat, vezette a sorokat rovó pennáját, vagy egyszerűen a más helyeken többször emlegetett célszerű gazdálkodásra való törekvés, netán nyomtatott forrás sugallta a gyakorlati oktatás szükségességét, annak az egyezség-tervezetbe történt bevételét. Bármi volt is az indíték, az igen hasznos és - ha nem is egyedülálló, de nem is általános - gyakorlatias és bölcs igény a tervezet készítőinek és a tervezet pontja vita nélküli elfogadóinak dicséretére válik. Jelentősebb eltérések voltak a kilenced ügyében. A szerveződés-tervezetek egyformán azt tartalmazták, hogy a monoriak egy egész telek után évente 6 pozsonyi mérő rozsbúzát, 2 pozsonyi mérő árpát és 4 pozsonyi mérő zabot „tisztán, megszelelve, megrostálva szárazon rendessen csapva" megmérve azt, kötelesek, legkésőbb szeptember 15-ig, az uradalmi magtárba befuvarozni. Ennek végrehajtásáért az elöljáró kezeskedik. Mind az „A", mind a „B" változatban a szövegből utóbb a rostálásra vonatkozó kitételt áthúzták, sőt a későbbi variánsában a „görgő szemre csapva", mint a méréskor alkalmazandó módszert is törölték. Az „Észrevételek" ezzel kapcsolatosan azt a kívánságot tartalmazza, hogy „...a Lecsapás mint az eladás, és vevésnél úgy történnyen, nem pedig görgő szemre." 75 Ugyancsak az „Észrevételedben fordul elő, hogy a termények magtárba szállításának végső határideje minden esztendő november 1-е legyen. A szalma fejében fizetendő összeget illetően is volt különbség a tervezetekben. Míg korábban telkenként a szalmáért 1 pengő forintot „...egy forintban három ezüst húszast számítván", azaz 127 1-4 forintot rögzítettek, addig a későbbi változat a szalmáért összesen már csak - némileg felfelé kerekítve -102 forinttal számol, egyetértve az „Észrevételek"-kel abban, hogy „...a szalma megváltásáért 48 pengő xroknál többet a Közönség egyátallyában nem ígérhet, nemis adhat." 76 Ezeknek a kötelezettségeknek mindaddig hajlandóak eleget tenni, amíg „...a Törvény a Kilenczed uri dézsmát el nem törlendi..." (ez az „A" változat megfogalmazása), illetve (a későbbi tervezet szövege szerint), addig, amíg a törvény másképp nem rendelkezik. Az úri dézsma kimérése vármegyei hitelesítésű pozsonyi mérővel kell, hogy történjék és az évenkénti terményjárandóságot „tulajdon szérű"-ikről és nem máshonnan beszerzett „silány gaboná"-ból kell adni és a földesúr monori magtárába szállítani. Az egyezkedés további tételét a helybeliek pénzbeli és robotbeli tartozásai jelentik. Az egyezkedés nem szerepeltet ugyan meghatározott összegű pénzbeli hátralékot, de, ha ilyen volna, annak törlesztési módját rögzíti úgy, hogy az egyezkedés hatályba lépését követő fél éven belül az adósság felét, ennek lefizetését követő egy éven belül pedig a másik felét kell a káptalani pénztárba eljuttatni. 200