Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Máté Bertalan: A legelőelkülönítés, tagosítás és a földesúri szolgáltatások néhány kérdése a községi úrbéri peranyag alapján (Gomba, Monor, Pilis)
A harcvölgyi lapos szántásra, az agyagos és meredek részek „egyébre nem használhatók, mint legelőre." A bényei és gombai szőlők közti határrészt, amely a bejáráskor gyep, alkalmasnak ítélték szántóművelésre. A hitelesítő, jóváhagyó záradékban - egyebek mellett a Szilas aljai-i rétek (ezekről fentebb már szóltam) minőségére vonatkozóan megjegyezték, hogy „.../: kivévén azoknak tsekély kiterjedésű partos részét:/ évenként kétszer kaszáihatók." A fentiekből kitetszik, hogy a gombai határ rétjei és legelői jórészt a silányabb, szántóművelésre fekvésük miatt is kevéssé alkalmas területeken feküdtek és hozamuk sem volt kiemelkedő. Egy részüket a szemlebizottság egyhangúlag szántás alá valónak ítélte. (Erre a későbbiekben még visszatérek.) A vármegyei 1840. évi májusi Polgári Törvényszéken' 13 és az azt megelőzően Gombán tartott úriszéken hozott ítéletekben 7 ' 4 is érintették - sok más mellett - a gombai legelők ügyét. Az úriszéki ítéletet a vármegyei törvényszéki döntés helyben hagyta. Ez az irat túlnyomórészt a maradványföldek sorsával foglalkozik ugyan, de érinti a jobbágyokat és zselléreket telekhányaduk arányában, illetve testületileg - együttesen illető kenderföldek ügyét, és az azok után járó szolgáltatásokat is szabályozza/' 5 A már fentebb említett vitás hovatartozásul 38 hold 651 négyszögölnyi remanentiából 8 hold 651 négyszögöl az úrbéri állományba be nem számított kenderföldek bővítésére fordítódott. 40 Ennek értelmében (és bővítve ezt az újabban kimutatott feleslegből (?) 20 holddal), a telkes jobbágyok 10 hold; a 167 zsellér - egymás közt arányosan kiosztandó - másik 10 hold kenderfölddel gyarapodtak. így egy egész telek után 300, fél telek után 250, fertály után 125 négyszögöl, a zselléreknek pedig fejenként 71 4/8 négyszögöl kenderföld járt. 47 A legelőterület szigorú védelmének érdekében az ítélet 4. pontjában leszögezi: „hogy ha a' lakosság az öszvesen 20 holdat tévő Kenderföldet nem éppen ezen remanentiális földekből akarná kender alá használni, meg engedtetik ugyan, hogy Legelőjükből más alkalmatosb helyen, ugyan olly mennyiségben Kender alá elszakíthassanak, azon esetben azonban, ezen remanentiális 20 holdat a legelőhöz csatolni kötelesek lesznek, mert a' Legelőnek csonkíttatni semmi szín és ürügy alatt szabad nem lészen." A már korábban többször említett 38 hold 651 négyszögöl remanentiális földterület sorsáról keveset tudunk. Itt jegyzem meg, hogy a belőle kenderföld bővítésre fordított 8 hold 651 négyszögöl levonása után maradt 30 hold „... a' Község egyenes birtokába át adatott és így mindenkorra az adó alapjához csatoltatott." (így tehát, ha új jobbágytelket nem is létesítettek a kimutatott maradványföldből, azt a közbirtokosok korábbi szándéka ellenére nem csatolták az ő birtokukhoz, hanem lényegében jobbágykézen maradt, ismeretlen szolgáltatás, járandóság fejében.) A kenderföldnek szánt 10 holdnyi bővítés például a zselléreknek fejenként juttatott 71 4/8 négyszögölnyi terület összegével megegyezik ugyan, de semmi nyoma nincs tovább annak, hogy bővült-e és ha igen, hogyan a kender alá vett terület, a szintén emlegetett és úgyszintén maradványföldből elvont 8 hold 651 négyszögöllel? Ez utóbbi rövid kitérő után (amely csak érinti a gombai legelők ügyét) lássuk, hogyan nézett ki a falu e művelési ág körébe tartozó úrbéres állománya. 4 * 192
