Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Máté Bertalan: A legelőelkülönítés, tagosítás és a földesúri szolgáltatások néhány kérdése a községi úrbéri peranyag alapján (Gomba, Monor, Pilis)

24 egész jobbágytelek után 10 (1200 négyszögöles) holddal számolva telkenként összesen 240 hold A167 zsellérilletőségű (20 7/8 sessió) után összesen: 208 hold 900 Döl Mindösszesen: 448 hold 900 Döl Ehhez járul még két egész telek után (lelkész, oskolamester, jegyző) járó legelő

49 20 hold így az egész: 468 hold 900 Döl A jobbágyok és zsellérek legelőilletősége az alábbiak szerint oszlott meg fekvésük és területük alapján.

so Dűlő Hold (1200 Döl) Döl Mogyorós(ka) 319 1056 Kávai út melletti 128 1044 Összesen: 448 900 Mineműség, jelleg Hold (1200 Döl) Döl 24 egész jobbágytelek után 10 holdjával: 244 A 167 zsellér összesen 20 7/8 sessiója után 10 holdjával 208 900 Összesen 448 900 E kimutatás nem tartalmaz két egész telek utáni legelőjárandóságot, noha az úrbéri peregyezségben 24 egész úrbéri jobbágytelekkel, 20 7/8-nyi zselléri állománnyal és két egész telki lelkészi, „oskola-tanító" és jegyzői illetménnyel, összesen 46 7/8 telekkel számoltak és a fentiek legelőilletőségét - a földesurakkal egyetértésben - összesen 468 hold 900 négyszögöl területben határozták meg.

sl Ez a legelőmennyiség az egész falu adófizetőit illetően 1218 3/4 holdnyi szántóhoz tartozott. Ez bővült az egyezségben a földbirtokosok részéről (közösen és összesen) úrbéri jellegűnek elismert 2 hold 672 négyszögöllel. így ez végül is 1221 hold 372 négyszögölet tett ki. Visszatérve a szorosabb értelemben vett gombai úrbéri legelők ügyére, utalok arra, hogy 1840ben újra igényként merült fel a jobbágyok és zsellérek legelőilletőségének egymástól töténő elkülönítése. Ezt igazolja az a kérelem, amellyel 1837. szeptember 30-án fordultak a „Gombai földetlen Sellérek" az úriszékhez. Előadták, hogy tartanak attól, hogy legelőjárandóságuk ,,...a' földes és Marhás Emberek Legelőjéhez hozzá mérettetik". Mivel többségüknek nincs mit tartaniuk a legelőn, ezért azt kérik, hogy ne csak a jobbágyokétól elkülönítve, hanem maguk között és felosztva kapják ki a legelőrészüket „... hogy ki ki közülünk a' magunkét mívelhessük..." ,2 Hogy erre nem került sor, arra bizonyíték a gombai telkes jobbágyoknak a vármegyéhez 1846 nyarán intézett folyamodványa is.

11 Ebben előadták, hogy a közös legelő szűkös „... tsak heverő barmainknak is alig adhatna elegendő táplálékot, 's így vonossaink /azaz igavonósok/ nyáron által Jászolhoz vágynak szorulva." Kérésük indoklásául említették azt is, hogy mindegyikük a maga illetőségét a legcélszerűbben kívánja használni; ki nem mondva, ele ezt értve: hatékonyabban, jövedelmezőbben. A kérést közösen fogalmazták meg és együttesen óhajtják a telkes jobbágyok és zsellérek legelőinek egymástóli elkülönítését. A céljuk ezzel az, hogy igavonó állatjaik számára - az így elkülönített legelő bizonyos mennyiségén - takarmányt termelhessenek. 193