Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Máté Bertalan: A legelőelkülönítés, tagosítás és a földesúri szolgáltatások néhány kérdése a községi úrbéri peranyag alapján (Gomba, Monor, Pilis)

1837 szeptemberének végén a gombai földbirtokosok képviselői és az adófizető lakosság a vármegyei küldöttség előtt közös megegyezésre jutottak ,,a' már munkábavett elkülönözés és úrbéri szabályozásra nézve." '

7 A Mária Terézia-ié\e gombai urbárium szerint a faluban 22 3/4 jobbágytelek volt, de a megegyezés szerint ezt 23 egész úrbéri helyre egészítik ki, amely tovább bővül a prédikátornak egy, és az „oskola Rector és Helység Jegyzője" részére juttatandó, összesen két egész telekkel.

18 Az urbárium szerint a falu határát 2. osztályba sorolták. A belső telki hiányt vagy felesleget a külső telekmennyiségbe tudták be, illetve abból számították le. Gombán egy egész telek külsősége 2ó hold szántóból, 10 embervágó rétből állt.Ennek megfelelően lesz most is kimérve, annyi négyszögölével, „mint a' föld mivoltához képest a' hitelesítendő osztályzat meg fogja állapítani." A megegyezés 4. pontja szerint az úrbéri illetményeket a Szilasalja nevű határrésztől a faluig olyan szélességben mérik ki, amint azt a telek (hányad) megkívánja. Leszögezi az egyezség: „... eszközölhető, óhajtandó volna, hogy a legelő a' kép adassék ki a' szántó földek folytában, hogy a nyomások mind összeköttetésben legyenek a legelővel 's ekép az ugarokra való mehetés mindig 's mindenünnen eszközölhető legyen." Némi gondot jelentett a telki állományhoz tartozó legelőterület kérdése. (Ezt a témakört a későbbiekben részletesen, külön vizsgálom. M.B.) Az összes legelőterület meghaladta az 1559 holdat, de gyakorlatilag az úrbéres legelő - az egyezség megkötésekor - alig volt több, mint 600 hold. Ez már annál inkább is érzékenyen érintette a falut, mert az erdőt, a vágásokat a törvények tilalom alatt tartották, másrészt, mert az esztendő majdnem felében „makkoltatás tekintetéből" tilos volt ott legeltetni.

19 Végül minden egész telek után 10 (1200 négyszögöles) hold legelőállományban egyeztek ki, úgy, hogy azt a lakosok szabad választás útján kaphatják meg. Ugyanakkor bekerült az 5. pontba az is, hogy „az új kihasítás által nyerendő legelőnek mivolta 's jósága messze haladná a mostani nagy részint homokos közös legelőnek hasznavehetőségét." Az 1767-es úrbérrendezéskor 58 zsellér volt a faluban, de számuk időközben l67-re emelkedett. Az 1832-1836. évi X. te. értelmében „...8 zsellért egy házhely gyanántvéve" 20 7/8 telek után a gombai zsellérek legelőilletménye 208 hold 900 négyszögöl lesz, amelyet a jobbágyoknak kimérendő mellett hasítanak ki. Szintén az úrbéri felvételre hivatkozva, kimondja az egyezség, hogy 174 hold földterület minősül zsellérbirtoknak. Aki az őt illető részen felül a belső fundusban többlet-ingatlant bír, annak külső illetményéből vonják azt le. Akik illetőségüknél kevesebb belsőséggel bírnak, azoknak a hiányt pótolják és legelőjárandóságukkal együtt, egy tagban mérjék ki. A helység földjeit a szerződéskötéskor fennálló mennyiségi állapotukban hagyták meg.

20 Az esetleges maradványföldekről úgy intézkedtek, hogy „... nehogy az adó terhét viselő Fundus legkissebb csonkulást szenvedhessen", azokból jobbágytelkek alakítandók.

21 Ez azonban nem ment zökkenők és akadályok leküzdése nélkül. Röviden nézzük meg az előzményeket. Az 1837. évi augusztus eleji törvénycikk-ismertetés, valamint a mindkét fél részéről kinyilvánított, a békés egyezség kötésére vonatkozó hajlandóság után rövid időn belül a gombai közbirtokosok panasszal fordultak a vármegyei küldöttséghez.

22 „Emlékeztettek" arra, hogy a rendezés kapcsán milyen nagy megértéssel viszonyultak a közös megegyezéshez, ahhoz, hogy az úrbéri járandóságok a határ legjobb részén legyenek kihasítandók, mert „...az adót fizető Közönség, az ipar és szorgalommal, fel nyílandó tágabb mezején jobb lettéről..." vannak meggyőződve. Sérelemként azt említik először, hogy a közbirtokosok közül némelyek - és ez volt a valóság nem tartózkodnak állandó jelleggel, vagy éppen gyakran Gombán, birtokaikból haszonbérbe is bocsájtottak jobbágyaiknak földeket. 188