Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Novák László: A Duna-Tisza köze északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai a 18–19. században

ÖSSZEGZÉS Tanulmányunkban négy helység településnéprajzi viszonyait vizsgáltuk. Hangsúlyoztuk a földrajzi táj meghatározó szerepét, amely döntően alakította az életfeltételeket: a mezőgazdaság jellegét, rendszerét, s a település módját, a településszerkezetet. A négy helység közül három földesúri fennhatóság alatt állt egészen a XIX. század második felében végbement úrbéri váltságig. Lacháza mint kiskunsági település, kiváltságos helyzetet élvezett. A településrendszert a sajátos birtokviszonyok és a határhasználat módja határozta meg. A jobbágy helységekben a telekszervezet (sessió) keretei között szerveződött a település, míg a kiskun helység fejlődését a redempció határozta meg. A jobbágy földesurától úrbér fejében kapott házastelket, fundust, s ahhoz tartozékföldeket, meghatározott nagyságú szántóföldet és kaszálót, ugyanakkor részesedhetett a közös legelő használatából is. Szőlőtelepítésre nem csak a jobbágyoknak, de a nincstelen zselléreknek is lehetőség adódott, mivel a földesúr - rendszerint a földművelésre kevésbé alkalmas, homokosabb földterületeket tette hasznosíthatóvá - külön szerződésben, dézsma fizetségért adta azt az arra vállalkozóknak (szorgalmiföld). A lacházi kiskunok településrendszerét a redempció határozta meg. Ki-ki anyagi erejéhez mérten váltott földterületet magának, s a redempcionális summa arányában részesült a határ különböző művelésági területeiből. Tehát - a jobbágy helységgel ellentétben - a birtok alapja nem a házastelek, hanem a megváltott törzsföld volt. A határhasználat rendszere nem csupán a gazdálkodás jellegét, de a településszerkezetet is meghatározta. A négy település kishatárú helység, ahol kötött, nyomásos határhasználati rendszer alakult ki. Három nyomásra osztották fel a határt, vetők, kalkatúrák szerint művelték a szántóföldet. A vetésforgás nem tette lehetővé a határbeli üzemhelyek, szállások, tanyák kialakulását, azok csupán a távolabb eső pusztákon jöhettek létre. A határbéli üzemhelyek kialakulását a település központjához való közelség is szükségtelenné tette. A belsőség funkcionális megosztódása szükségszerűen végbement mind a négy helységben, hasonlóan a környező településekhez is. A népességszám, a megtelepedés helyének szűkebb volta, a tűzbiztonság, és nagyobb gazdasági terület igény, valamennyi tényező a kétbeltelkűség, kertesség kialakulását eredményezte. Lacháza és Pereg nagyobb területű szálláskertekkel rendelkezett, ahol gazdasági épületek is helyet kaptak, s fontos munkát végeztek (szemnyerés), takarmányféléket tároltak ott, s kertművelésre is lehetőség adódott. A németek lakta településekben is kialakult a kétbeltelkűség, annak ellenére, hogy a jószágot a lakóháznál lévő istállóban tartották. A szérűskertek alapvetően a szemnyerés, szérűn történő nyomtatás igényeit, s természetesen a takarmány, rakományok biztonságos elhelyezését szolgálták. 179