Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Novák László: A Duna-Tisza köze északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai a 18–19. században
melly egyesség következtében a Legelő közönsége megszűnvén, a volt földes uraság a volt úrbéresek kijelentik, hogy ezen egyesség végrehajtása utánn egyik szerződő fél a másik szerződő félnek jutott legelőin közös legeltetést nem gyakorolhat." - jelentették ki. A legelő a Haraszti útnál, Ócsai útnál, Középső-dűlő, Disznómocsár határrészeket foglalta magába. A már említett Ott József egy telkes volt jobbágy a Némedi úton 3 544/1200 és a Disznó mocsár részén 3 544/1200, összesen 6 1088/1200 hold legelőterület birtokába jutott. A tagosítással végleg elkülönült a volt úrbéres és földesúri birtok, a meghatározott földterülethez jutottak a kivételezettek „szabadosok" (pap, jegyző, kántor, tanító) is. Az 1865. évi földkönyv regisztrálja az új állapotot: BIRTOKOS Hold Döl Telkes gazdák 3462 1176 Zsellérek 727 1073 Szabadosok 435 623 Uraság 730 175 Dézsmás szőlők 261 675 Temetők 7 400 Haszontalan 193 845 5804 775 A szőlő fontos műveltségi területe volt a soroksári paraszti gazdaságoknak is. Már betelepedésüktől fogva műveltek szőlőskerteket. Az 1760. évi kimutatás szerint még mindössze 53 akó bor termett Soroksáron. Az úrbéri kérdőpontokra adott válaszukban a soroksáriak megemlítik, hogy hasznukra szőlőskertjeik vannak, s bort árulhatnak. M() A szőlőterület nagyságára vonatkozó pontos adatot az 1865. évi kataszteri felmérés közöl - mint utaltunk rá -, ekkor 261 675/1200 hold „Désmás szőllő" volt a soroksári határban. Az úrbéri egyezség külön nem foglalkozott vele, csupán annyit említett, hogy a „lakosok által birt dézsmás szöllők tekintetében valamint a kocsmáitatásra nézve az eddigi gyakorlat érintetlenül hagyatik, nem különben a Duna partok a malomjog a királyi kissebb haszonvételek 's egyébb ezen egyesség tárgyát nem képező úri jogok..." Az úrbéri pátens lehetővé tette a szőlőváltságot is, mivel az szorgalmiföldként nem tartozott a jobbágytelki földek közé. Dézsmát adtak földesuruknak a szőlősgazdák. Ez a kötelezettség az örökváltság lefizetésével szűnt meg. A század végére jelentős mértékben megnövekedett a szőlőterület nagysága. Az 1895. évi 759 kh-s nagyság a puszták használatának köszönhetően alakult ki. H1 A környező helységekhez hasonlóan Soroksár is szűkében volt az erdőnek. Az úrbéri kérdőpontokra adott válaszukban a soroksáriak panaszként említették fel a határ szíkességét, salétromosságát, soványságát, valamint azt, hogy „egyáltalán semmi erdőségünk nincs. 142 Az úrbéri egyezség is csak utal arra, hogy kisebb erdőfoltok találhatóak a Duna folyása mentében. Az 1895. évi mezőgazdásági összeírás 338 kh erdőt tüntet fel Soroksáron, ám ez nem a törzshatáron, hanem a pusztákon létezett. Az úrbéri egyezség, kataszteri összeírás a törzshatár adatait tartalmazza. Viszonylag kis területű a soroksári határ: 4353 katasztrális hold. Ehhez csatlakozott Kerekegyháza és Szent Dienes puszta, valamelyikkel együtt 1875-ben 5165 kh-ra nőtt a határ területe. Hozzá tartoztak még adósorozatilag Gubacs, Péteri és Gyál puszták is, melyekkel együtt 14802 kh Soroksár határa. Az 1895. évi összeírás is ezen adatokat bővíti, erősíti meg. „Birtok adás-vevés a helybeli törzslakosok közt nem gyakori. Azonban a belga-bank a báró Sina Simontól megvett gubacsi és péteri pusztából 1865 tájon mintegy 5000 kat.holdat 5, 10, 20 holdas apró részletekre elosztva eladván, annak nagy részét a soroksáriak vették meg törlesztésre, kik most már a beállott nagy pénztelenség miatt, nem levén képesek a törlesztéseket pontosan teljesíteni, így szerzett birtokaikat, vagy azok egy részét, gyakran bocsájtják kénytelenségből ismét áruba..." - írja Galgóczy Károly. Szintén 1865-ben adta 174
