Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Zakariás Erzsébet: Asszonymunkák Erdőfülében

2. Az öltözet és különböző textíliák előállítása Erdőfülében is a kollektivizálás következtében szűnt meg a •kendertermelés. Addig az asszonyok a kenderből maguk készítették a fonalat, abból szőtték meg a ruházkodáshoz szükséges vásznakat és a lakásban, a háztartásban szükséges egyéb textíliákat. A kollektivizálás után aztán lassan megbarátkoztak a gyári termékekkel, bár addig általában szívesen bíbelődtek a hosszadalmas munkafolyamattal. A vásárolt vásznak elterjedésével párhuzamosan a ruhák szabásmintája is fokozatosan átalakult. A gyapjút lenyírták a juhokról, mosták, fehérítették, fésülték majd fonták. A gyapjúfonalból maguk kötöttek különböző szükséges ruhadarabokat, vagy kabátnak-nadrágnak való posztót, csergéket, takarókat szőttek (Adattár 9—10.). A szövés, mint asszonymunka ma is gyakori, de nem általános. Ma már gyárilag előállított fonalból sző, aki ért hozzá és szereti. A kender termelésében és feldolgozásában keveset segítettek a férfiak. Nyáron az asszonyok az egyéb mezei munkák között időt szakítottak és kinyőtték a kendert. Áztatták, kitörték, megtilolták, héhelték, gerebelték, majd fonták és szőtték. Attól függően, hogy mit szándékoztak belőle szőni, majd varrni, vékonyabb vagy vastagabb szálat fontak (Adattár 11). Az asszonyok talán legkellemesebb emlékei a régi fonóesték. „Serögbe" jártak, „fonóserögbe" a tél beálltával, külön a leányok, külön az asszonyok, ahol nemcsak dolgoztak, de sokat énekeltek, táncoltak. A leányokhoz pedig eljöttek a legények és egy-két orsó megfonása után együtt játszottak, szórakoztak. így a fonóestéknek nagy szerepük volt a párkapcsolatok kialakulásában is (Adattár 12). Az asszonyok mindenkor gondoskodtak arról, hogy minden családtagnak minden évszakban és minden ünnepi alkalomra meglegyenek a megfelelő öltözetdarabjai. Gondoskodtak arról, hogy férjük is, gyermekeik is az alkalmaknak megfelelően öltözködjenek. Szóltak a férjüknek, vegyen tiszta inget, vagy másnapra maguk készítették elő azt. A fesléseket, szakadásokat megfoltozgatták, megvarrogatták, a leszakadt gombokat pótolták. Különben az ő szégyenük lett volna, ha bármely családtag ruhája gondozatlan. Az asszonyok végezték a rituális öltözködéseket is. Esküvőkor a menyaszszony öltöztetését, szépítését, halál esetén az elhunyt mosdatását, öltöztetését (Adattár 13). Régen a leányok férjhezmenetelükig elkészítették hozományukat. Minden leánynak „elé kellett állítani" egy „vetett ágyat" hímes párnákkal, csipkés lepedőkkel és gyapjúból szőtt pokrócokkal, amit szépen feldíszítve a lakodalom napján ökrös szekéren a vőlegény házához szállítottak az egyéb hozománytárgyakkal együtt, és ez mintegy bizonyítéka volt a leány ügyességének. A vetett ágy aztán később is az asszony büszkesége maradt (Adattár 14). 3. A család fizikai és lelki higiéniája A ház és legtöbb esetben az első udvar rendbentartása, tisztántartása az asszony feladata volt. A gazdasági udvar, a pajta tisztítása a férfié. Egy héten legalább egyszer — szombaton — a kapu előtti útszakaszt is megseperték. A konyhában az ajtó mögött állt a seprű, és ha a szükség úgy kívánta, naponta többször is összeseperték a szemetet. A szobák takarítása már nem volt napi feladat, hisz oda inkább csak aludni jártak be. Azért évente legalább háromszor alaposan végigtakarították az egész házat. Karácsonyra, Húsvétra és Pün266