Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Zakariás Erzsébet: Asszonymunkák Erdőfülében
kösdre. (Adattár 15—16). Megtakarították az ablakokat, kimostak mindent. Pünkösd előtt a nagyszőnyeget is kimosták, a derékaljakból is kirázták a régi szalmát és újat töltöttek. Ez volt az az ünnep, mielőtt, ha csak tehették mindig újrameszelték a házakat. Általában egy héten egyszer kimosták a szennyest (Adattár 17). Szapulót raktak, azt egy napon át „öntötték", előbb langyos vízzel, majd fokozatosan egyre melegebbel, amíg lobogó fövő vizet öntöttek rá. Azt a kádban hagyták és majd másnap vitték a ruhát belőle a folyóvízre sulykolni (Adattár 18). (3—4. kép). A falusi házakban a tisztálkodás színhelye a konyha volt. Hetente egyszer — általában szombaton este vagy vasárnap reggel — vizet melegítettek és megmosták felsőtestüket. A lábukat nyáron, dologidőben esténként megmosták. Hajukat nagyon ritkán mosták, inkább olajozták, hogy legyen szép sima. Mindenkor az asszonyok feladata volt az újszülött vagy a beteg állatok gondozása (Adattár 19). Az asszony a család tagjainak egészségi állapotát is figyelte. Tudta, hogy a családban ki mire érzékeny és mikor mivel volt beteg. Ápolta a betegeket, az öregeket (Adattár 20). Talán nem volt olyan asszony, aki néhány gyakori betegségre mint pl. hűlés, köhögés, emésztési zavarok, ne tudott volna gyógymódot, gyógyfüvet. Legtöbben következetesen gyűjtötték, szárították és tárolták az általuk ismert „ teabúr jánokat". Tudták, hogy melyik növény mire jó, melyiknek milyen részét (szárát, levelét, virágját, gyökerét) kell gyűjteni, hogy hol nő sok belőle és a nyár melyik szakában kell gyűjteni (Adattár 21). A beszélgetésekből olvasható részletekben megfigyelhető, hogy milyen következetesen hagyatkoztak az évek során felgyűlt tapasztalataikra és a tapasztalatokra alapozott tudásukra. Munkájuk megszervezésében, életmódjukban, viszonyulási módjukban, egészségük ápolásában egyaránt. A család lelki életének az alakításában is nagy szerep jutott az asszonynak. A szocializáció során б tehette jóra, szépre a közösség erkölcsi normáinak megfelelően helyes magatartás és viszonyulási mód iránt fogékonnyá a gyermekeket. Irányította őket, hogy miket olvassanak, elbeszélgetett velük a világ dolgairól. Kicsi korukban ő tanította imádkozni a gyermekeit, ő ösztönözte a családját a vasárnaponkénti templomba járásra, és szervezte meg azt, hogy a vallásos ünnepekre méltóképpen odafigyeljen az egész család, éppen azáltal, hogy megteremtette az ünneplés külső kereteit: a tiszta házat, az ünneplő ruhákat és az előre elkészített ünnepi ételeket. (Adattár 22). 4. Gyermeknevelés Az asszonyok legszebb és legfontosabb feladata minden időkben a gyermekek világra hozatala. A gyermekgondozás és a gyermekek nevelése is az aszszonyokra hárult. De nem mindig az édesanyákra. A család munkaszervezése erősen megérezte a fontos munkaerő kiesését, ezért az asszonyok mindig csaknem a szülés pillanatáig dolgoztak. Szülés után, ahogy felépült az asszony, különösen nyáron, rögtön bevonták a mezei munkába. Ilyenkor még a kötelezőnek tartott gyermekágyi időt, a „hathetet" sem feküdhette ki az anya. Ha távol dolgoztak az otthonuktól, a gyermeket is vitték magukkal, ha nem, az otthon maradt öregekre bízták és az anya hazaszaladt szoptatni. Ha már nem szopott a kicsi, nagyobb testvérével vagy az otthonmaradó öregekkel volt el napestig. 267
