Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

In memoriam Ikvai Nándor - Dankó Imre: Ikvai Nándor és a néprajzi muzeológiánk

(kismúzeumokként, gyűjteményekként, és kiállításokként is értelmezhetők) 1965 és 1970 között jutottak el ahhoz, hogy önigazolásukat keressék, hogy az időközben felmerült számtalan kérdésre megoldást keressenek. Hogy Szilágyi meg tudja adni a megoldás útját, meg tudja rajzolni a falumúzeumok perspektíváit a falu- vagy kismúzeumokat négy típusba (csoportba) sorolta. Az első típuscsoportba a komplex gyűjtemények tartoztak. A másodikba az eddig elmondottakra jellemző módon, a néprajzi muzeológia szempontjainak érvényesítése következtében meghatározó jelentőséggel a néprajzi gyűjtemények kerültek. A harmadik típuscsoportot az úgynevezett iskolamúzeumok alkották, közelről sem egységes és korántsem csak iskolai-iskolatörténeti, vagy pedagógiai-pedagógiatörténeti anyaggal. A negyedik típuscsoportot az ereklye-gyűjtemények képezték, ugyancsak változatos anyaggal. Közben nagy változások mentek végbe a gazdasági, társadalmi és a kultúréletben egyaránt. Ikvai Nándor jól érzékelte ezeket a változásokat és igyekezett is alkalmazkodni hozzájuk. A múzeumok alapvető funkciójának továbbra is a közművelődésben betöltendő szerepüket látta ugyan, de felmérte azokat a tendenciákat is, amelyek ennek ellentmondottak és a múzeumok, a muzeológia, beleértve a néprajzi muzeológiát is, feladatának nem csak a közművelődés sajátos, múzeumi eszközökkel és módszerekkel való támogatását, megerősítését látták. Erről a témakörről szóló rövid, de rendkívül magvas tanulmányában felvillantotta a múzeumok, a muzeológia fontos, mondhatni, hogy egyes esetekben meghatározó szerepét az önismeret, a nemzeti önismeret, az identitástudat megalapozása, kifejlesztése területén.

35 Tanulmánya bevezető soraiban ezt így fogalmazta meg a muzeológia nyelvén: „A múzeumi munka átalakulása világjelenség. Nézetek és elvek csapnak össze útkeresés közben. Az egyik álláspont szerint érzékenyen kell reagálni ezeknek az intézményeknek is az időszerű társadalmi, gazdasági, politikai témákra; sőt aktívan részt kell vállalniuk ezek megoldásában. A másik tábor a múzeumok hagyományos szerepkörét hangsúlyozza: a gyűjtést, őrzést és a bemutatást."

36 Ikvai ugyan felvillantotta ezeket a tendenciákat, perspektívákat, de lándzsát egyik mellett sem tört. Formailag legalább is megmaradt a múzeumot, a muzeológiát hagyományosan értelmező, a gyüjtést-őrzést és a bemutatást szorgalmazók táborában úgy, hogy tevékenysége súlypontját a múzeumszervezésre, irányításra és ellenőrzésre helyezte. Véleménye szerint a minél jobb gazdasági, ebből következően felszereltségi és nem utolsósorban a személyi feltételek biztosításával azoknak a tendenciáknak és perspektíváknak is a kibontakozásukhoz alkalmas, megfelelő alapot nyújtanánk, amelyek komplex módon, mind gazdasági, mind pedig a társadalmi (sőt politikai), nemkülönben a kulturális életben is a múzeumokat, a muzeológiát aktív tényezőkké kívánják tenni. Gyakorlatilag azt az álláspontot képviselte, hogy elsősorban a megyei múzeumokat kell minden vonatkozásban megerősíteni, ellátni mindenféle korszerű felszereléssel, ki kell alakítani bennük a megyebeli múzeumok igényeit is kielégítő, nagy kapacitású konzerváló- restauráló, kiállításrendező és sokszorosító valamint fotó műhelyeket. Ezek a műhelyek is biztosítanák egy-egy megyebeli múzeumok együttműködését. A múzeumok társadalmasításának volt a híve, de a múzeumok szervezését, igazgatását, fenntartását, ellenőrzését a megyei múzeumi szintnél alacsonyabb szintekre nem kívánta decentralizálni. A decentralizációval kapcsolatos véleményét számos 35 IKVAI Nándor: Tendenciák és perspektívák a múzeumi közművelődésben. Múzeumi Közlemények, 1981. 1. szám, 21—31. 36 Uo. 21. 539