Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

In memoriam Ikvai Nándor - Dankó Imre: Ikvai Nándor és a néprajzi muzeológiánk

gyakorlati tapasztalat indokolta és az azóta is eltelt idő igazolta. A kérdés különben éppen napjainkban az önkormányzatok működésével kapcsolatosan, hatáskörük megállapítása során, újból, erőteljesen felújult. Mindezeket a kérdéseket Ikvai egyik utolsó tanulmányában, mint már jeleztük, a megyei múzeumok negyedszázados fennállása, működése kapcsán foglalta össze, máig tartó érvénnyel.

37 Ikvai Nándor a muzeológia, a néprajzi muzeológia gyakorlati szakembere volt. Muzeológiai „alapismereteit" Sopronban, a magyar muzeológusok egyik legnagyobbjától, Csatkai Endrétől szerezte. A debreceni egyetemen, Gunda Béla tanítványaként a terepmunkát kedvelő és nagyra értékelő etnográfussá, néprajzi muzeológussá képződött. Néprajzos muzeológussá fejlődéséhez nagyban hozzájárult muzeológiai szakmai gyakorlatának színhelye, intézménye a debreceni Déri Múzeum is. Sőt, minthogy ez lett első munkahelye, az átlagosnál nagyobb mértékben. A múzeumigazgatás — szervezés, működtetés, ellenőrzés — tekintetében is Debrecenben kapta meg az „alapkiképzést", mint a HajdúBihar Megyei Tanács Művelődési Osztályának, illetve a Népművelési Tanácsadónak a munkatársa. Mint múzeumigazgatónak nemcsak a szaktudományával, a néprajzzal, a néprajzi muzeológiával kellett foglalkoznia, hanem minden más múzeumi tudományággal, illetve muzeológiai vetületével. Ikvai Nándor muzeológiai tevékenységének talán az a legnagyobb eredménye, hogy összhangot tudott létrehozni a különböző muzeológiai ágak között, mégpedig a muzeológiai elvek és gyakorlat világos megfogalmazásával, alkalmazásuk következetességével. Bizonyára nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy az Ikvai Nándor teremtette muzeofil légkör, a múzeumlétesítésre alkalmas tér- és tárgybeli adottságok feltárása, elfogadtatása is jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az országos Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendrére került, itt építkezett és kezdte meg mindinkább kiteljesedő működését.

38 Mintahogy abban is része lehet, hogy időközben Szentendre úgynevezett „múzeumváros" lett, egyremásra nyitva meg a legkülönbözőbb, döntő többségükben azonban képzőművészeti múzeumait, állandó kiállításait.

39 Ikvai Szentendre egyoldalúan képzőművészeti múzeum várossá formálását — mint ahogy már céloztunk is rá — a maga muzeológusi, pontosabban fogalmazva: néprajzi muzeológusi tevékenységével eredményezet ellensúlyozta és ezzel Szentendrét, a szentendrei múzeumot, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum árnyékában is számottevő, elismert, az egész múzeum munkáját befolyásoló néprajzi, néprajzi muzeológiai műhellyé formálta.

40 37 IKVAI Nándor: A megyei múzeumok negyedszázada (1962—1987). A miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXV—XXVI. Miskolc, 1987. 11—38. 38 KURUCZ Albert—BALASSA M. Iván—KECSKÉS Péter (szerk.) : Szabadtéri néprajzi múzeumok Magyarországon. Budapest, 1987. 15—106.; BALASSA M. Iván: A szabadtéri néprajzi múzeum története. SELMECZI KOVÁCS Attila és SZABÓ László (szerk.) : Néprajz a magyar múzeumokban id. 29—47. 39 FÁBIÁN Zoltán (szerk.): Visegrádtól Szentendréig. Lírai útikalauz. Budapest, 66. 40 Vö.: SELMECZI KOVÁCS Attila: A Néprajzi Múzeum története. SELMECZI KOVÁCS Attila és SZABÓ László (szerk.): Néprajz a magyar múzeumokban id. m. 7—27.; A Ház és Ember 1—6. kötetének számos tanulmányát (a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei с sorozatról van szó, az egyes köteteket Kecskés Péter, illetve Cseri Miklós és Füzes Endre szerkesztette.); A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tervpályázata. OMF. Budapest, 1967. és ROMÁN András: A szentendrei falumúzeum tervpályázata. Műemlékvédelem XII. 1968. 181—184. 540