Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

In memoriam Ikvai Nándor - Dankó Imre: Ikvai Nándor és a néprajzi muzeológiánk

adhassa. A Studia Comitatensia első számában általában a muzeológiát érintő, de speciálisan a Pest megyei megyei múzeumokról szóló és azon belül is elsősorban a néprajzi muzeológiával foglalkozó két tanulmányt is találunk. Az egyiket Ikvai Nándor írta. Egyfajta felmérés ez Pest megye múzeumairól, illetve beszámoló arról, hogy hogyan, milyen mértékben, milyen elvi és gyakorlati meggondolások alapján ment végbe a megyei múzeumi hálózat, illetve a megyei múzeum megszervezése.

33 Ikvai Szentendrére kerülve a megye területén több régi múzeumot talált: a Váci Múzeumot 1895-ből (kimondottan helytörténeti anyaggal), a Ceglédi Múzeumot 1917-ből (főleg ugyancsak helytörténeti anyaggal, amelyben előkelő helyet foglalt el a helyi Kossuth-kultusz emlékanyaga), a Nagykőrösi Városi Múzeumot íl928-ból (általános művelődéstörténeti anyaggal, amihez különállóan 1957-től kezdődően csatlakozott az Arany János Gimnázium Arany-emlékkiállítása, illetve emlékanyaga is). 1952-ben a Tápiószelei Múzeum kastély- és régészeti múzeumként gyarapította a megye múzeumainak sorát, Szobon pedig 1960ban, főleg természettudományos profillal, helytörténeti múzeum létesült. A Magyar Nemzeti Múzeum kezelésében 1964-ben Visegrádon létrejött a Mátyás Király Múzeum, de ugyanebben az évben nyitotta meg kapuit Szentendrén, a Budai Szerb Püspökség épületében a Szerb Görög-Keleti Egyház Egyházművészeti Múzeuma is. Vagyis a már Ikvai Nándor Szentendrére kerülésekor meglévő és működő múzeumok a legkülönfélébb intézményekhez, intézményrendszerekhez tartozva (a kérdéses városi tanácsok, egy gimnázium, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Szerb Görög-Keleti Egyház stb.) élték a maguk, egymástól meglehetősen elszigetelt életét. Ikvainak ezek között a régi múzeumok közt különben oly kívánatos együttműködés megteremtése mellett, legtöbb feladatot adta a megye területén tényleg gomba módra keletkező, sokszor tiszavirágéletű múzeumok, gyűjtemények vagy csak kiállítások rendezésének-fejlesztésének ügye, együttműködésüknek megteremtése (Aszód, Zebegény, Ráckeve, Abony, Dömsöd, Isaszeg, Nagytarcsa, Penc, Szada, Lányfalu, Szigetszentmiklós, Solymár, Zsámbék egymástól is nagyon különböző más és más indítású múzeumokról, gyűjteményekről, illetve kiállításokról van itt szó.) Ebből a szemleszerű tanulmányból is kitetszhetően Ikvai múzeumszervezési elgondolásainak központjában, különösen a kismúzeumok, a falumúzeumok vonatkozásában, a gyűjtemények néprajzi anyagokkal való megerősítése, fejlesztése állott. A néprajzi gyűjtés ajánlásánál messzemenően tekintettel volt és munkatársai figyelmébe is ajánlotta a nemzetiségi (kisebbségi) gyűjtés fontosságát, valamint azt az el nem hanyagolható néprajzi muzeológiai szempontot, hogy a történeti, helytörténeti, sőt az emlékmúzeumok anyagát is próbálják néprajzi anyaggal teljesebbé, kifejezőbbé tenni. A másik tanulmány elválaszthatatlan Ikvai tanulmányától, szinte úgy tűnik, hogy Ikvai múzeumszervezési tevékenysége során szerzett tapasztalatait hasznosítja és veszi alapul, ahhoz, hogy a kismúzeumok történetéről és perspektíváiról beszéljen. Ezt a tanulmányt Szilágyi Miklós, a neves etnográfus, akkor a Ceglédi Kossuth Múzeum igazgatója írta.

34 Szilágyi történetileg közelíti meg a kérdést, elmondja, hogy a „falumúzeumok" az 50-es években jelentkeztek, 1960 és 1965 között a honismereti mozgalom „főáramában" voltak. A gyors és legkülönfélébb elképzelések alapján szerveződött falumúzeumok 33 IKVAI Nándor: Pest Pest megyei múzeumai. Studia Comitatensia 1. id. m. 3—14. 34 SZILAGYI Miklós: A kismúzeumok története és perspektívája. Studia Comitatensia 1. id. m. 295—314. 538