Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

In memoriam Ikvai Nándor - Dankó Imre: Ikvai Nándor és a néprajzi muzeológiánk

figyelembe, illetve alkalmazzák a kismúzeumok (falumúzeumok), a gyűjtemények-kfállítások, illetve azok vezetői a többek között saját maga által leírt, magyarázott és mindenekelőtt ajánlottakat. A kismúzeumok (falumúzeumok) vonatkozásában keresve se kereshetett volna jobb helyet, mint Pest megyét, ahol számos, a legkülönfélébb szempontok szerint alakult, működő kismúzeumot, jobbadán azonban csak múzeumi kezdeményezést talált. Ráadásul a megyei múzeum, a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum is új, szervezés alatt álló, sokban a kismúzeumokra jellemző szervezési-működési nehézségekkel küzdő intézmény volt. Tehát a legjobb terület múzeumi, muzeológiai elképzelései valóraváltására, a szerinte elismert, jónak, követendőnek tartott múzeumi törvények, utasítások, rendelkezések szigorú, következetes alkalmazására. Nehézségeit, de egyben látóköre bővülését is jelentette, hogy a szentendrei múzeum akkor még mindennél inkább volt egyfajta művészi emlékmúzeumból kinövő képzőművészeti-művészettörténeti múzeum, mintsem helytörténeti vagy éppen néprajzi gyűjtemény. A nagynevű szentendrei művésztelep meg is kívánta ezt, de a városka közvéleménye is hajlamos volt csak képzőművészeti gyűjteményben vagy gyűjteményekben, illetve képzőművészeti-művészettörténeti múzeumban gondolkodni. Emellett a Pest megyei múzeummal, vagy múzeumi kezdeményezéssel bíró helységekkel kapcsolatosan szinte ősieknek mondható vélekedésekkel találkozhatott. Mint például általában a vidéki múzeumokról, már 1886-ban, Dudás Gyula által megfogalmazott véleménnyel, amely szerint, hogy a kicsinyességet, a színvonaltalanságot elkerüljék, vidéken csak a nagy, kimondottan neves kulturközpontokban szabad múzeumokat szervezni és azokban mindent be kell mutatni.

28 Ez a „mindent bemutatás" igénye, sőt követelése különben nemcsak a vidéki múzeumokkal szemben támasztott igény volt, hanem a nagy, sőt még a szakmúzeumoknál is előfordult és közvéleményünk muzeológiai tájékozottsága alacsony színvonalára vall. Ez az a klasszikus tévedés, amely a kiállítást azonosítja a múzeummal, holott a raktárt, a muzeológiai munka, ha tetszik a néprajzi muzeológiai tevékenység színhelyét kellene inkább a múzeummal azonosítani. Hogy ez a „mindent megmutatási igény" mily szívós volt és milyen sokféle módon, körülmények között nyilvánult meg egy 1926. évi újságcikkre, illetve a mögötte lévő múzeumi képre, feladatrendszerre utalok. Szikszay Sándor 1926-ban, a Békési Hírlap hasábjain a múzeumi gyűjtemények hozzáférhetőségéről értekezett. Azt mondta, hogy a békési református gimnáziumnak sok szép és értékes múzeumi gyűjteménye van, de hozzáférhetetlenek, nem lehet őket látni, holott ennek a gyűjteménynek is, mint sok más hasonló múzeumi gyűjteménynek a felnőtt oktatást kellene szolgálnia.

29 Végeredményben ezeknek az igényeknek adott hangot több más mellett 1962-ben Artner Tivadar írása is, amely múzeumi kultúránk fellendülését ahhoz is köti, hogy a gyűjteményekből mennyit, mily nagy részeket vonunk be a kiállításokba.

30 Mindenesetre Ikvai Nándornak megyei múzeumigazgatóként tapasztalnia kellett, hogy a múzeumi élet, a múzeumi kultúra, a múzeumok szervezeti felépítettsége, de maga a muzeológiai tevékenység sem úgy, olyan irányba és olyan módon fejlődött, ahogy az a már többször említett múzeumi alapdokumentumok és többek között az ő elképzeléseit, tanácsait tartalmazó, az előzőekben részletesen ismertetett muzeológiai útmutatója, a Falumúzeum tartalmazta. Kü28 DUDÁS Gyula: A vidéki múzeumokról. Pesti Napló, 1886. 353. sz. 29 SZIKSZAY Sándor: A múzeumi gyűjteményeknek hozzáférhetővé tétele. Békési Hírlap VI. 1926. 33. sz. 5. 30 ARTNER Tivadar: Múzeumi kultúránk fellendülése. Népszabadság XX. 1962. okt. 18. 8. id. m. 536