Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
In memoriam Ikvai Nándor - Dankó Imre: Ikvai Nándor és a néprajzi muzeológiánk
lalható össze, hogy a kismúzeumpk, gyűjtemények-kiállítások nagy gátat szabnak a különben oly fontos muzeológiai munkáknak, köztük talán leginkább a különféle megosztottság, tagoltság következtében az összevetésnek, az összehasonlításnak, illetve ezek alapján a tipizálásnak. Megindult tehát a múzeumszervezések korlátozása; a múzeumlétesítéshez bizonyos feltételeket előzetesen biztosítani kellett. A teljesítendő feltételek közül legfontosabb volt és ma is az; a gyűjtemény elhelyezésére alkalmas épület hosszú távon való biztosítása. Előre meg kellett határozni, hogy kié az épület; ki, milyen anyagi ráfordítással gondozza és „üzemelteti" az épületet; ki, hogyan gondoskodik a személyi ellátottságról, ki, hogyan, honnan fedezi mind a személyi, mind a dologi kiadásokat, legyenek azok akármilyen kicsik, szerények is. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása azért is vált szükségessé, mert nagyon sok esetben ezeknek a kérdéseknek nem tisztázott volta hozta magával a kismúzeumok, a gyűjteményeknkiállítások létbizonytalanságát, szétzilálását, sok esetben megszűnését. Legtöbb esetben anélkül, hogy a meglévő gyűjtemény további sorsával felelősségteljesen valaki is foglalkozott volna. Minthogy kezdetben, a múzeumok államosítása utáni időkben a múzeumügy legfelsőbb irányítását a műemlékekkel, a műemlékvédelemmel együtt, egy szervezeten belül intézték, a múzeumok és műemlékek sorsa sok vonatkozásban nemcsak hasonló, rokon, hanem azonos is volt. Különösen szoros volt a múzeumom és a műemlékek kapcsolata olyan esetekben, amikor a gyűjteményt műemléképületben (várban, kastélyban, kúriában, de esetleg templomban, kápolnában vagy egyéb jelentős építményben) helyezték el. Ide kell sorolni az úgynevezett emlékmúzeumokat, jobban mondva emlékkiállításokat is, amelyeket egy-egy nagy egyéniség, híres személyiség, politikus, hadvezér, író vagy egyéb művész, tudós stb. szülőházában rendeztek be, jórészt ereklyetárgyakból. Kimondottan a néprajzi muzeológia hatáskörébe tartoztak azok a múzeumok, kismúzeumoK és gyűjtemények-kiállítások, amelyeket egy-egy úgynevezett népi műemlékben, egy-egy, a helységre vagy a tájra jellemző házban (parasztházban) helyeztek el. A legtöbb falumúzeum ilyen népi műemlékházban található. Úgy tűnik, hogy az ilyen népi műemlékekben elhelyezett múzeumok, gyűjtemények és kiállítások megszervezése, berendezése közben került sor leginkább (a szabadtéri néprajzi múzeumok berendezésén, megszervezésén kívül) a néprajzi muzeológia elveinek, szempontjainak és módszereinek az érvényesítésére. Nem is csoda, hogy a néprajzi muzeológiai szakirodalom ezekkel a népi műemlékekkel, illetve a bennük elhelyezetf múzeumok, gyűjtemények és kiállítások kérdéseivel régtől fogva behatóan foglalkozott. 17 Ikvai Nándor ilyen körülmények között foglalkozott behatóan néprajzi muzeológiával. A múzemüggyel kapcsolatos tevékenysége két csoportba osztható. Az első csoportba azok a munkái, azon tevékenységei tartoznak, amelyek 17 A műemlékvédelemről legjobb összefoglalás a Kulturális Kisenciklopédia DERCSÉNYI Dezső: Műemlékvédelem címszava. KENYERES Ágnes (szerk.); Kulturális Kisenciklopédia. Budapest, 1986. 465—469. Bőséges irodalommal. Kimondottan a népi műemlékek kutatásáról legösszefogottabban a BARABÁS Jenő—GILYÉN Nándor: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához. Budapest, 1979. című, bőséges irodalommal ellátott munka tájékoztat. — Vö. : BODÓ Sándor : Népi műemlékek múzeumi berendezéséről. Múzeumi Közlemények, 1981. 1. szám, 68—70.; BALASSA M. Iván: A tájházak muzeológiai és műtárgyvédelmi kérdései. Építészeti Archívum 1. Miskolc, 1982. 1—9.; DANKÓ Imre: Az Úgynevezett tájházak etnográfiai problémái. Eperjessy Ernő—Krupa András (szerk.): A III. Békéscsabai Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia előadásai (1985. október 2—4.) II. köt. Békéscsaba, 1987. 400—406. 532